Miben hisztek? ( halálal kapcsolatban)

Én azt hiszem, hogy a halál egy nagyon kíméletlen változás az ember földi élete végén, ami majdnem mindent tönkretesz, tönkreteszi a testet, a személyiséget, embertársai végül is megfeledkeznek róla, de marad az öntudat vagy lélek, a hajlamaival, azok lesznek az eszközei a szellemi fejlődésre egy következő inkarnációban.

Hiszek tehát abban, hogy nem csak ez egyetlen alkalommal jártunk itt, és még nagyon sokszor vissza fogunk térni, mindaddíg míg elérjük a tudat oly magas színvonalát, vagy a lélek azon állapotát, mikor a halál elkerülhetővé válik. Nem válunk akkor halhatatlanná, mert egy nemes cél érdekében vállalhatjuk önként a halált mint ahogy Názáreti Jézus tette, de továbbá nem kényszerülünk elszenvedni azt.

Hiszem azt is, hogy van a halálnak egy könyörületesebb, emberhez méltó változata, ez az amit az evangélium szerzője színeváltozásnak nevez. Mikor eljött az ideje, Jézus felszólította három tanítványát hogy kövessék őt egy hegyre, ott megjelentek nekik Mózes és Illés próféták. A tanítványok hallották, hogy Jézus és a próféták egymás közt arról beszéltek, hogy mit kell majd elszenvedie Jeruzsálemben. Látták a változást is Jézus testén, de lényegét nem értették meg. Jézus ez alkalommal megkapta a biztonságot, hogy bármi is történik vele ő tovább fog élni.

Nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmennünk, hogy elketüljük azt a kíméletlen változást amit halálnak nevezünk. Változnunk kell ez elkerülhetetlenm de nem mindegy, hogy hogyan. A szineváltozás nem teszi tönkre a testet, a test átszellemül a személyiségből megmarad az isteni kilétünk míg az ego feloszlik.