Ha Júdás az Iskarióti nem árulja el a Názereti Jézust, a fölkentet, akkor most mindenki elkárhozna?

nem kárhozott volna el úgysem mindenki, de a mennybe nem jutottak volna, maximum "Ábrahám kebelére"

24Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, - így szólt a bénához -, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”

Jézusnak akkor is volt hatalma a Földön megbocsájtani a bűnöket. Tehát szerintem egyénfüggő, hogy ki mennyire tartotta be Isten parancsolatait, miután Jézus megbocsájtotta a bűneit.

Ahogy a gutaütöttnek megbocsátattak a bűnei még Jézus halála előtt, látható, hogy a bűnök bocsánatához, azaz a megváltáshoz nem szükséges Jézus halála. Jézus feltámadása előtt megtörtént a feltámadás Lázár esetében, igaz, ő ugyan abban a halandó testben támadt fel. Jézus viszont ugyan abban a testben támadt fel, de megdicsőült formában. Tehát Istennek nem volt szükséges a megváltáshoz sem a halálra sem a feltámadásra. Az emberi gonoszság és vakság viszont azt a szükséget hordozza magában, hogy semmilyen megváltót nem viselünk el magunk mellett, hiába támaszt fel halottakat vagy gyógyít meg betegeket, ha nem hatalommal jön, akit nem lehet legyőzni. Ha le lehet győzni, az ember le fogja. Az ember minden hatalmat legyőzött és helyébe ugyan olyan sz@rt tett, csak más néven.

Jézus halálának próféciáit az ószövetségből idézte. Bizonyítván, hogy Isten felette áll az időnek. Mi folytonosságban éljük meg az időt, Isten jelen van múltban, jelenben, jövőben. Ő alkotta, felette áll. Tehát Júdás árulása nem szükségszerű volt a megváltáshoz, hanem szükségszerű volt a kinyilatkoztatás megtörténéséhez. Júdás nem hős, hanem áruló. Ha egy bűn elkövetésével idővel koderül, hogy van jó következménye, attól az még bűn marad. Júdás árulása nem azért történt meg, hogy bekövetkezzen a frankó, hanem azért, mert Júdás az volt, aki. Attól, hogy Hitler sok gonosztevőt juttatott a halálba, még nem hős, hanem gyilkos.

Jézus aki a népek az emberek (ön-)tudatának felemelését látta feladatának, vállalkozása sikerének érdekében hajlandó volt a legnagyobb áldozatot hozni amire egy ember képes lehet. Halálának semmi köze az emberek bűneihez, nagyon kiforgatott magyarázat az hogy az Atya küldte volna egyszülött fiát, az emberek közé véres martalékul, méghozzá saját kiengesztelődése érdekében.

Jézus önként vállalta a megalázást, a szenvedést a gyötrelmes halát a kereszten, hogy tanítványai láthassák mire képes egy ember aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozza kifejezésre. Képzeld csak el tanítványai lelkiállapotát, mikor az első alkalommal találkoztak vele, azon emlékezetes nap után, mikor a kereszten látták meghalni! Tudatuk akkor a 'magasba szökkent' egy ember lehetőségeinek láttára, belátták, hogy az embernek több van félre téve, minthogy a legjobb esetben egy hosszú, boldog életet éljen és végül mégis arra kényszerüljön hogy a hanyatlásnak, a halálnak adja át magát. Vádlói megölethették volna titokban bérgyilkosok által is, valahol Jeruzsálem némely sötét zugában, de szükség volt egy nyilvános kivégzésre, hogy mindenki láthassa és tanulhasson belőle.

Jézus valóban megváltotta azokat akik tanítását komolyan veszik, de nem a bűneiktől, sem azok következményeitől, hanem az (ön-)tudat szánalmas állapotából.