Miért kellett Júdás árulása, hogy felismerjék Jézust?

1. Attól, hogy a vének ott voltak, a katonák nem ismerték.

2. Este volt és sötét. Ott volt egy tucat szakállas ember, akiknek ugyanolyan színű hajuk volt és lehet a hosszúsága is hasonló volt. Távolról nem lehetett felismerni.

Szia

Márk is, Máté is ír arról, miért kellett Júdás árulása.

Márk 14:48, 49

" Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, hogy letartóztassatok, mint valami rablót? Nap nap után veletek voltam a templomban, és tanítottam, mégsem vettetek őrizetbe. Ám mindez azért van, hogy beteljesedjenek az Írások.”

Lukács 22: 47-53

"Még beszélt, amikor egy sokaság jött, és Júdás, a tizenkettő egyike vezette őket. Odament Jézushoz, és csókkal üdvözölte őt. Ám Jézus így szólt hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, így szóltak: „Uram, lesújtsunk a karddal?” Az egyikük le is sújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét. Jézus azonban ezt felelte: „Elég!” És megérintve annak fülét, meggyógyította őt. Jézus ezután ezt mondta a magas rangú papoknak, a templomőrség parancsnokainak és a véneknek, akik odajöttek érte: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, mint valami rabló ellen? Amikor nap nap után veletek voltam a templomban, nem fogtatok el. De ez a ti órátok, és az az óra, amikor a sötétség uralkodik.”

Be kellett, ahogyan Krisztus idézte, az összes róla szóló próféciának teljesednie. Pl. a Zsoltárok 22:16-18; az Ézsaiás53:1-12; a Dániel 9:26

Mat.26;

45.Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.

46.Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul.

47.És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől.

48.A ki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt.

49.És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá őt.

Mrk.14;

42.Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.

43.És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.

44.Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.

45.És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.

46.Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.

Luk.22;

46.És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

47.És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.

48.Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?

49.Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?

50.És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.

A történetből az derűl ki, hogy nagy sokasággal jött Júdás. Vezetőség nem volt jelen max főpapi szolgák, katonák stb. akik valószínűleg korán sem biztos, hogy személyesen ismerték Jézust. Júdás viszont személyesen ismerte Őt, azt is tudta, hogy jelen pillanatban hol tartózkodik Jézus. Nem véletlenül történt mindez. Éjjel, amikor a nép és mindenki alszik, nincs tömeges ellenálás valamint Júdással tuti biztosra mentak, hogy valóban a bevádolt szóban forgó illető személyről (Jézusról) van szó! Még az is valószínű, hogy sokan kétségbe vonták az elfogatási parancsot, mert nem tudták, nem akarták elfogadni és tudatosítani azt, hogy ugyan arról a személyről van szó!!! Azaz nappal jót cselekvő, igazságot hírdető, gyógyító stb. az elfogatási parancsban pedig egy bűnözőt kell elfogniuk és letartóztatniuk a katonáknak! Tehát a kettő elég galibát és fejtörést és zűrzavart, dilemmát okozott.

Ezért értetlenkedtek a katonák akkor és ott, mert ők egy bűnözőért mentek, azért lettek kivezényelve, aztán szembesültek azzal, hogy valójában azt az illetőt kell letartóztatniuk, aki jót tett, gyógyított, stb. Kemény szitu és helyzet volt.

Hasonlíthatnám ahhoz, amikor a forradalom idején a katonaságnak el kellett döntenie, hogy ki mellé áll, ki mellett harcol! Teljesítve a parancsot a nép közé lövetnek, vagy pedig a parancsnak ellenszegülve a nép mellé állnak. Szóval biztos vagyok benne, hogy nagy dilemmában voltak a Jézust elfogatók!

Hiszen naponta hallgatták Jézus szavait és nem ellenkedtek, de ez a sötétség órája! Akik hittek is egy kicsit, azokat is megvezették, befolyásolták, elhitették, meggyőzték, megfenyegették stb. ezért éjjel győzött a sötétség és a sötétség érvei, ezért a sokaság éjjel elfogta Jézust.