Ferenc pápa megadta a helyes evangelizáció kulcsát?

Igen, ma ez a helyes evangelizáció módja. Más volt a helyzet Jézus idejében, mikor az események még nagyon frissek voltak, mikor a kereszténység még ismeretlen volt. Ma mindenki hozzáférhet a vallások tanításaihoz.

Nagyon találó a „cool kereszténység” (# 2/) kifejezés, ami valójában em olyan hűvös; Ferenc pápa megjelenése egyáltalán nem hűvös.

"Ő megértette, hogy a mai világban a teologizálással, térítéssel nem megy semmire"

Jézus ellen beszél:

(Máté 28:19, 20) 19 Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek a nevében, 20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. Én pedig veletek leszek mindennap a világrendszer befejezéséig.”

Az utolsó mondatban van a lényeg:

"Én pedig veletek leszek mindennap a világrendszer befejezéséig.”

Vagy is Jézus támogatja azt a munkát, ami azt jelenti, hogy nem hagyja jóvá, vagy nem mondta, hogy nem kell végezni.

A Pápa ebben is felülirta Jézus, és Isten szándékát.

Isten ha hallják, ha nem az emberek akkor is kéri ezt ahogy mindig is kérte:

(Ezékiel 2:4, 5) 4 Az arcátlan és keményszívű fiak — hozzájuk küldelek, és mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova.« 5 Ők pedig akár hallják, akár nem — mert lázadó ház ez —, meg fogják tudni, hogy próféta volt közöttük.

Ez összhangban van a lábjegyzetben a Jánosnál leirt Jézus szavaival:

(János 15:20–22) . . .Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is meg fogják tartani. 21 De mindezt az én nevem miatt művelik majd veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. 22 Ha nem jöttem volna el, és nem beszéltem volna nekik, nem lenne bűnük; most azonban nincs mentségük bűnükre.

Ha nem kellene evangélizálni, akkor az embereknek nincs bűnük. Az emberek azért nem akarják hallani, mert nem akarják hogy feltárják a hiányosságaikat, nem érzik jól magukat a Bőrükben.

Jézus viszont azt paransolta a követőinek, hogy menjenek tanitványokat képezzenek, hogy megtartsák Isten parancsát, és erkölcsi elveit.

Végszó: Azzal hogy a magukat keresztényeknek nevezők nem teszik, azzal nincsenek megtanitva semmire, arra sem, hogy keresztény erkölcsi életet éljenek, és másokat is megtanitsanak erre.

Ennél fogva a világban levő kereszténységben minden megengedett, amiért itélettel fognak szembe nézni.

Isten pedig ezeknek az embereknek az életét számonkérik a Pápától és a papságtól is, akik nem tanitották meg Isten parancsaira, és annak betartására azokat akik állitólag Istenhez akarnak közeledni.

(Ezékiel 33:8, 9) . . .Ha azt mondom a gonosznak: »Ó, te gonosz, bizony meghalsz!«, de te nem szólsz, hogy figyelmeztesd a gonoszt az útja miatt, ő mint gonosz meghal a vétkében, de vérét a te kezedből kérem számon. 9 Ha pedig te figyelmezteted a gonoszt az útja miatt, hogy megtérjen róla, de nem tér meg útjáról, akkor ő meghal a vétkében, te azonban megszabadítod lelkedet.

Ez avers pedig a cselekdetekben levő kijelentéssel van összhangban a lábjegyzet akapján:

(Cselekedetek 18:6) 6 De miután állandóan ellenszegültek és becsmérlően beszéltek, megrázta ruháit, és ezt mondta nekik: „Véretek a ti fejeteken legyen. Én tiszta vagyok. Mostantól fogva a nemzetekből valókhoz fogok menni.”

Ennek fényében nem töltik be azoknak a szerepét, akiket Isten kiválasztott. Nem Ők a "hű és bölcs" szolga.

Igen, ez lenne a helyes evangelizáció alapja. Ha ez nincs meg, akkor hiába beszél az ember. A viselkedésünk és életünk az, amire épülnie kéne az egésznek. De emellett egy kereszténynek nagyon felkészültnek kell lennie. Nem lehet ostoba a hitét és a keresztény tanítását illetően. Mert ha felmerül a hit kérdése vagy olyan kérdés, amiben erkölcsileg állást kell foglalni, akkor igenis hitelesen kell közvetíteni a krisztusi tanítást. Ez nem megy úgy, hogy kvázi azt sem tudjuk, hogy miben hiszünk. Ki fognak röhögni nagyon hamar, hiteltelenné válunk és nem csak mi, hanem a kereszténység is.

Egyébként nem mondott újdonságot a pápa: a katolikus evangelizáció mindig is a személyes példára épült. 100 éve is, 500 éve is és 1200 éve is. Mikor mentek a misszionáriusok egy kereszténységet nem ismerő társadalomba, akkor sosem kezdtek el prédikálni. Előbb megfigyelték, hogy hogyan élnek, majd életükkel példát adtak. A komolyabb teológiai kérdések hitünk alapjai, de nem ezzel kell kezdeni és ajtósul a házba rontani.