Valójában mi történik azzal, akit szentté avatnak?

Különbséget kell tenni a szentek, és az oltárra emelt szentek között!

Mindenki szent, aki életében, életével kiérdemelte, hogy halála után a mennyországba, az Atya közelébe jusson. Nekik ünnepük is van a katolikus egyházban: Mindenszentek ünnepe. Hogy ők mennyien lehetnek, azt a szó szoros és átvitt értelmében is csak az Isten tudja. Jézus maga is mondta, hogy az Atya az élők Istene, ezért ezekre az emberekre is úgy tekint az egyház, mint élőkre, akik nem a földön, hanem a mennyben élnek.

Az oltárra emelt szentek pedig azok, akikről az egyház bizonyosan tudja, hogy a mennyországba jutottak. De ez hosszú és több rétegű folyamat. Egyrészt időnek kell eltelnie, hogy egyáltalán elindítható legyen a procedúra (II. János Pál szentéavatása a minimális idő alatt zajlott le, de vannak szentek, ahol évtizedekkel vagy akár évszázadokkal a halála után indult el a szentéavatás). Ha egyáltalán elindul a folyamat, az illető életét a lehető leg alaposabban vizsgálják át, hogy kiderüljön, ha valami nem stimmelt az életében. Utána következhetnek a csodák és imameghallgatások. Ha jól tudom, boldoggá avatáshoz (Isten barátja) 2, szenté avatáshoz pedig 3 kell belőle (csak azt nem tudom, hogy hogyan oszlanak meg a csodák/imameghallgatások: 1/1, vagy elég csak egyikből vagy csak a másikból, stb. A különbség, hogy a csoda az illető életében történik, az imameghallgatás pedig a földi halála után). Az utolsó lépés a maradványok vizsgálata: Isten nem engedi, hogy a kiválasztottjai teljesen az enyészeté legyenek: van egy része az illetőnek, ami túléli a test eltemetését (van, hogy az egész test épségben marad). Ha mindez teljesül, akkor az egyház ki meri jelenteni, hogy az illető valóban szentként ott van Isten közelében.

Hivatalos kihirdetése annak, hogy valaki az üdvösségre került és ezzel együtt elismeri az Egyház a tiszteletét az egész világon. Az egész Egyházban levő tisztelet jele, hogy beiktatják a szent ünnepnapját a naptárba. Régen ez a nap halál vagy a temetés napja volt.

A boldoggá avatás is kvázi ez, csak ott tisztelet kifejezetten egy szűkebb közösség (pl. ország, szerzetesrend) számára szól.

Valójában sokkal több szent van, mint akit hivatalosan a pápa szentté avat, hiszen (reményeink szerint) sokan üdvözülnek. Csak nem mindenkinél indítanak kanonizációs eljárást.

Tehát magával az elhunyt személlyel nem történik semmi: ő már halála pillanata óta az örök üdvösség állapotában van. A szentté avatás inkább nekünk fontos, hogy kövessük őt az életszentségben.