Isten Ádámmal milyen nyelven beszélt, ma is megvan még és melyik az?

Ejnye mire megírtam törölték a többi hozzászólást :D

Mellesleg, kedves moderátor, miért kell törölni annak a hozzászólását aki nem hisz ebben? Ugyanúgy lehet az ember ateista ahogy keresztény, zsidó vagy muzulmán.

(/Azért, mert az a kérdése: "Isten milyen nyelven beszélt Ádámmal", nem pedig az, hogy hiszel-e abban, hogy van Isten vagy volt Ádám? Ez egyszerűen offolásnak számít. A mod./)

ne haragudjon a kedves modertor, de aki nem hisz benne azis válaszolhat és elfogadható választ fog adni azzal az állításával, hogy sehogy, mert azis egy lehetőség

bocs az off-ért

Bocs, Moderátor, de szerintem tökéletesen autentikus válasz az, hogy "semmilyen isten nem beszélt semmilyen Ádámmal". Sem a bibliai Isten, sem a bibliai Ádám léte nem igazolható tudományosan, tehát itt a kérdés nem az, hogy ki mennyire hisz ezekben. Ha tudományosan nem igazolható valami, akkor bármilyen válasz értelmetlen és hibás.

Kukacoskodás helyett inkább az állandó zsidózókkal, cigányozókkal is lehetne foglalkozni a politika-rovatban, ahová évente egyszer teszitek be a lábatokat... Már várom a kitiltást, a figyelmeztetést és a kioktatást. Másra úgysem nagyon szíkítotok időt... :)

(/Na ez volt a kukacoskodás iskolapéldája:)-szerintem semmilyen módon nem kapcsolódik ide, amit leírtál. Van lehetőség válaszokat jelezni, meg is teszik sokan és sokat törlünk is ott is. Meg az összes többi kategóriában is. A témát ezennel itt lezártam, ha gondod van, nekünk írj, mert most szétoffoltuk szegény kérdező kérdését ezzel..A mod./)

Szia!

Ádám után a 10. generáció is még azonos nyelven beszélt. Ekkor történt az Özönvíz ami igencsak leszűkítette a "maradék" emberiséget.

Az Özönvíz után Noé utódaitól szaporodott el az emberiség, megjelentek a különböző népcsoportok. Az özönvíz istenítélet okozta megrázkódtatása nyomán emberileg érthető lehetett, hogy kezdetben egymás közelében telepedtek le, féltek a szétvándorlástól, és egy magas toronnyal kívántak védekezni egy esetleges újabb áradás ellen. Azonban azt is kifejezték ezzel, hogy

nem hisznek, nem bíznak Isten ígéretében, miszerint nem lesz újabb özönvíz valamint dacoltak azzal az isteni rendelkezéssel, hogy szaporodjanak és sokasodjanak, töltsék be a földet (ez Isten rendelkezése volt a teremtés és az özönvíz után), sőt kifejezetten az ellenkezőjét fogalmazták meg az építés indokaként: "el ne széledjünk az egész föld színén" - olvassuk a Bibliában

Vajon miért vonta magára a terv Isten határozott nemtetszését és közbelépését? Milyen veszélyt rejthetett, rejthet magában az emberiség egységtörekvése, amit Isten előre látott, és amitől meg akarta óvni teremtményeit?

Vitathatatlan, hogy az emberiség összefogása minden korban hatalmas erőösszpontosítást jelentett és jelenthet ("És mondta az Úr: bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban."). A kérdés tehát nem az, hogy van-e hatalom az összefogásban, hanem hogy milyen célt fog szolgálni az így létrejövő hatalom! Isten nyilván már akkor is jól tudta - amit számunkra már az egész emberi történelem tapasztalata támaszt alá - hogy csupán idő kérdése, és arra méltatlan kezekbe kerül a hatalom, amivel azután embertömegek kárára visszaélnek. Ezért avatkozott közbe, és tette egyszer és mindenkorra egyértelművé, hogy hogyan tekint az emberiség egységtörekvéseire.

Isten a Bábelnél összegyűlő bizalmatlan és dacos embertömeg megállítására különleges eszközt használt fel: összekeverte a munkások nyelvét, akik - miután már nem értették meg egymást - szétszéledtek, és különböző helyeken telepedtek le. Mindez a Noé utáni 4. nemzedékben, Péleg korában történhetett ("az ő idejében oszlatott el a Föld" - írja a Biblia). Feltehetően ekkor történt meg a népek nyelvek-nemzetek szerinti szétvándorlása, és teljesedett be az isteni felhívás is: "Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a Földet."

Érdekes megjegyezni, hogy Bibliában leírt nemzetségtáblázatokban olyan személynevek is olvashatók, amelyek később földrajzi nevekké váltak. Az egyezések feltehetően arra utalnak, hogy a névadó személy utódai az adott terület lakosaivá váltak. Pl.: Jáfet utódai közül Gómert Gimirraival szokták azonosítani, akiket a görögök kümmériánoszokként ismertek, és Kappadociában éltek. Mádaj a médek, Jáván a görögök, Túbal a tabálok, Mesek a muskák - mindkettő kisázsiai nép, Askenáz a szkíták ősatyja, Kittim utódai Ciprust, Tarsiséi Szardíniát, Dódániméi a Dardanellákat, Ródaniméi Rodoszt népesítették be. Micrájim Egyiptomot, Kanaán Kánaánt, Ludim Líbiát, Lúd Lüdiát, Élam Elamot jelentette. Ezenkívül néhány ősi alapítású városnév is felismerhető: pl. Bábel, Ninive...

Ezek alapján úgy gondolom lehetetlen rekonstruálni ezt a nyelvet...

Üdv. Péter

nem tudom miért kellett törölni amit írtam.

tényleg úgy tudom hogy Ádám mexikói volt és ezért gondolom hogy akkor spanyolul beszéltek. Bár mint mondtam, ez nem biztos.

19:15, hát te nagyon lol vagy. jót nevettem a vicceden.

egyébként valóban minden valószínűség szerint héberül, pontosabban óhéberül beszélgettek

és Éva is úgy keletkezett, hogy beszélt már óhéberül, aztán született 3 fiúk, akik ELMENTEK BENÉPESÍTENI AZ ÜRES FÖLDET (de kitől? honnan a csudából találtak feleséget?)

ennyi év alatt kijavíthatták volna a Bibliában az ilyen hibákat...

Sziasztok!

Az utolsó hozzászólóra szeretnék reagálni. Talán nem ismeretlen előtted, hogy a tudomány bevezette a Mitokondriális Éva fogalmát, ami azt jelenti, hogy mindannyian most élő emberek egyetlen ősanyától származunk. Ez tiszta genetika, noha a nevet természetesen a Bibliából kölcsönözték.

Visszatérve a felvetésedre egyáltalán nem elképzelhetetlen dolog az, hogy a föld benépesítése valóban egyetlen párnak köszönhető. Persze ilyenkor mindenki a vérfertőzést kiált. Nos a vérfertőzés, azaz a vérszerinti testvérek házasságkötése, amelyből köztudottan nagy valószínűséggel fogyatékos utódok születése várható, a mai polgári törvények alapján tiltott dolog. Itt azonban a Biblia szemléletét kell figyelembe vennünk, amely gyökeresen eltér az általában uralkodó történelemszemlélettől.

Az evolúciós felfogás szerint egy folyamatos fejlődés, felívelés jellemzi az emberiséget és annak történelmét, míg a Biblia ennek éppen az ellenkezőjéről, a szüntelen és egyre erősödő hanyatlásról beszél, amelynek kiindulópontja a kezdeti tökéletes állapot volt, és gyökere az erkölcsi hanyatlásban keresendő, de bizonyos vonatkozásokban az anyagi világra is kihat (lásd pl. "Átkozott legyen a föld temiattad... Tövist és bogáncskórót teremjen tenéked..."). Így azok a ma ismeretes rendellenességek, amelyek testvérházasság esetén az utódok genetikusan meghatározott megbetegedései hátterében meghúzódnak (a sérült DNS, amely a különböző örökletes tulajdonságok átörökítésért felelős molekulalánc), minden bizonnyal ismeretlenek voltak egy olyan világban, ahol "minden igen jó" volt, ill.amikor még éppen csak megindult a romlás folyamata a bűnesetet követő időkben.

Hogy a Biblia üzenete ebben a vonatkozásban is mennyire valószerű, éppen az bizonyítja, hogy Mózes idejére - i. e. XV. sz., azaz kb. 2500 évvel a teremtés után később - már ugyanúgy megjelenik a Bibliában a testvérházasság tilalma, ahogyan az napjainkban is ismert. Ebből kitűnik, hogy a Biblia előtt sem ismeretlen a jelenség és az általa hordozott veszély, de arra is utal, hogy ez nem volt mindig így.

Üdv. Péter