Ha Jézustól számítjuk az időt, akkor hogy születhetett ő i. e.4-ben?

Szia,

A Jézus születésén alapuló időszámítás csak a 9. században terjedt el, és az évkezdés egészen 1752-ig nem volt egységes. Werner Rolevinck használta először következetesen a világ teremtésén alapuló időszámítás mellett a Fasciculus Temporumban (1474). A latin szövegekben az időszámítást anno Domini, Dionysian era, Christian era, vulgar era, és common era néven emlegették a reneszánsztól a 19. századig terjedő időben.

Az aera vulgaris nevű időszámítási rendszert, amelyben a keltezést az anno Domini vagy ab incarnatione Domini szavakkal kezdik, 525-ben állította fel Dionysius Exiguus (kb. 470 – kb. 544) a húsvét időpontjának kiszámítására, azonban használata csak évszázadokkal később vált általánossá. Ezzel a diocletianusi era (aera martyrum) használatát akarta felváltani. Előszavában megállapította, hogy az az év Flavius Anicius Probus consulságának éve, amely év az 525. év Jézus Krisztus születése után. Számítását arra alapozta, hogy Lukács evangéliumának harmadik szakasza szerint „Tibériusz császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, s Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániás pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idején az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.” Ez az ókorban megszokott datálás azonban Jézus fellépésének idejére vonatkozik, amelynek idején – szintén Lukács szerint – harminc év körüli volt Jézus.

Jézus születésének időpontjára nézve Lukács evangéliuma 2,1-6-ban arról értesülünk, hogy a Megváltó az idő tájt született Betlehemben, amikor Augusztus császár rendeletére Quirinius szíriai helytartó adóösszeírást hajtott végre. Arról a vagyonösszeírásról van szó, amelyet i.e. 8-ban Augustus rendelt el, de semmit sem tudunk arról, hogy ez a rendelet mikor érte el Palesztinát, amely akkor római provincia volt. Máté evangéliuma pedig beszámol a Heródes féle gyermekgyilkosságról, amelyből megtudjuk, hogy Nagy Heródes még élt, amikor Jézus született, de nem sokkal azután meghalt. Josephus Flavius kortárs történetíró részletesen leírja Heródes halálának körülményeit „A zsidók története” című művében. Többek között említi, hogy a király egyik utolsó rémtette idején Jeruzsálemben holdfogyatkozás volt. Nem sokkal ezután, húsvét ünnepe előtt Nagy Heródes meghalt. A csillagászok pontosan meghatározták, hogy Jeruzsálemben a húsvéti ünnephez közel eső időben i. e. 4. március 12-én volt holdfogyatkozás. Heródes tehát valószínűleg április legelején halt meg. Számításba kell még vennünk, hogy Jézust születése után 40 nappal bemutatták a templomban, éppen ez idő tájt lehetett a napkeleti bölcsek látogatása (utazásuk ugyanis bizonyos időt vett igénybe). Ezek után történt a menekülés Egyiptomba, ahonnan Heródes haláláról értesülve visszatérhettek Názáretbe. A felsorolt eseményeknek tehát i. e. 4, április eleje előtt kellett lezajlaniuk. Ezek az adatok vezetnek el Jézus születési idejének megközelítő pontosságú meghatározásához, amely i. e. 5 késő őszén lehetett. Mindezeket számításba véve nehezen képzelhető el, hogy télvíz idején, dec. 25-én a pásztorok kint legyenek a nyájaikkal a szabad ég alatt, hiszen Izraelben télen a hőmérséklet éjszakánként a fagypont alá süllyed. Az idős Dionysius Exiguusnek nem állt minden adat a rendelkezésére ahhoz, hogy Jézus születésének évét pontosan meghatározza. Ő Diocletianus 248. évét Jézus Krisztus 532. évének vette. Számítási hibájából adódik az, hogy az időszámításunk nem esik egybe Jézus születési évével. Jézus tehát i.e. 5-ben születhetett..

Üdv. Péter

Szia

Utána néztem az i. számításunknak, és ezt találtam:

"Mivel időszámításunk nem nulla évvel kezdődött(a római számokban nincsen nulla), hanem i. sz. 1-gyel, és mivel az időszámításunk előtti évekre a naptár nem a nulla évből kiindulva számít vissza, hanem i. e. 1-től, minden dátumban szereplő évre utaló szám sorszámnév; vagyis, például i. sz. 2020 valójában 2019 teljes évet, a 2020. július 1-jei dátum pedig 20419 és fél évet jelent időszámításunk kezdete óta.

A Keresztény Görög Iratokban döntő fontosságú dátum határozható meg abból a dátumból, amikor Tiberius császár Augustus császár után trónra lépett. Augustus i. sz. 14. augusztus 17-én halt meg (a Gergely-naptár szerint). Tiberiust a római szenátus i. sz. 14. szeptember 15-én nevezte ki császárrá. A Lukács 3:1, 3-ból kitűnik, hogy Alámerítő János Tiberius uralkodásának 15. évében kezdte meg prédikálószolgálatát. Ha az évet Augustus halálától számítjuk, akkor a 15. év i. sz. 28 augusztusától i. sz. 29 augusztusáig tartott. Ha onnan számítjuk, hogy a szenátus Tiberiust kinevezte császárrá, akkor ez az év i. sz. 28 szeptemberétől i. sz. 29 szeptemberéig tartott. Nem sokkal azután, hogy Alámerítő János prédikálni kezdett, Jézus, aki hat hónappal fiatalabb volt nála, elment hozzá alámerítkezni; Jézus akkor „mintegy harmincéves volt” (Luk 3:2, 21–23; 1:34–38). Ez megfelel annak a ténynek, hogy a Dániel 9:25 szerint 69 „hét” (egy-egy prófétai hét 7 évet tesz ki, tehát összesen 483 év) telik el a „Jeruzsálem helyreállítására és újjáépítésére vonatkozó parancsszó elhangzásától” a Messiás megjelenéséig (Dán 9:24, lábjegyzet). Ezt a „szót” Artaxerxes Longimanus adta ki i. e. 455-ben, és ennek az évnek a második felében, Nehémiás által valósult meg Jeruzsálemben. 483 évvel később, i. sz. 29 második felében – amikor János alámerítette – Jézust Isten szent szelleme felkente és így Messiássá, azaz Felkentté lett. Az, hogy Jézus akkor alámerítkezett és annak az évnek a második felében megkezdte prédikálószolgálatát, megfelel annak a próféciának is, hogy őt „a hét felén” vágták ki (vagyis három és fél évvel később) (Dán 9:27). Minthogy tavasszal halt meg, három és fél éves prédikálószolgálata bizonyára 29 őszén kezdődött. E két bizonyíték egybeesése azt mutatja, hogy Jézus i. e. 2. őszén született, mivel a Lukács 3:23 szerint Jézus körülbelül harmincéves volt, amikor megkezdte munkáját."

KZitus: ha Jézus i.e. 2-ben született, akkor a már két éve halott Heródes nehezen akarhatta volna megöletni. Mivel Heródes halála i.e. 4-re esett, így ennek ez előtt kellett bekövetkeznie. Ha a Biblia beszámolóját vesszük alapul, akkor ezt a gyilkosságot a napkeleti bölcsek beszámolója után rendelete el, akik meglátogatták Jézust -az elterjedt hittel szemben nem a születésekor, hanem később értek oda (a görög szöveg sem újszülöttet, hanem kisgyermeket ír; tehát legalább pár hónapos volt). És ugye Heródes kétéves korig bezárólag ölette meg a gyerekeket.

Ha ehhez hozzátesszük az augustusi census ideejét is, amelyet a császár i.e. 8-ban rendelt el és pl. az Augustus-emlékoszlop felirata szerint is i.e. 6-ig tartott, akkor ebből az irányból is i.e. 7-hez jutunk, mint az az év, amely a legvalószínűbb. Ezt támasztják alá az egyéb történeti, csillagászati, stb. ismereteink is.

Az időszámításunk kezdetének meghatározásakor Dionysios Exiguus elkövetett pár hibát, amelyek már a középkorban is ismertek voltak; de mivel ez az időszámítási rendszer akkorra már elterjedt és a napi használatot nem befolyásolta, így nem korrigálták.

Ha érdekel, Kepler elég részletesen leírja, hogyan jutott el az i.e. 7. évhez, amit azóta gyakorlatilag mindenki elfogad Jézus születésének éveként.

Sziasztok,

Az "ab incarnatione Domini" jelentése: az Úr megtestesülése után.

Üdv. Péter