Szerintetek a mai világban miért nehéz hinni Istenben?

Istenben hinni egy magasabb kategória, az már bizalmi szint, tehát ehhez már meg kellet győződnöd a létezéséről. Viszont a vita most arról folyik, hogy a létezésében miért nehezebb hinni. Mindkettőre van magyarázat.

A létezését érintve az elöttem szólók, felsoroltak párat. Bár nem mindegyik fedi a valóságot. Az emberek kritikussága sokszor a vélt érdekeikig terjed. Illetve kritikusnak lenni meg kritizálni, két külön dolog, ahogyan ezt az egyik hozzászóló is tette a test felépítése kapcsán. Ha Istennek szégyellni valója lenne emiatt, akkor az emberiség a sok értelmetlen dolga miatt mennyivel inkább szégyenkezhetne?

A második a bizalmi szint. Pontos ismeret szükséges hozzá, hiszen sokan akik a létezését elfogadták ugyan, de nem ismerik, mégis mi alapozza meg a hitüket benne? Az az, hogy megteszi amiket kijelentett, megígért. Ismeret és tapasztalat híján ez lehetetlen. Márpedig keresztény országunkban nem sokan olvassák az Írásokat.

Miért olyan a világ, ha tökéletes és végtelen az Isten?

Szabad akarat. Az emberiség anno úgy döntött és a jelenlegi társadalom nagy része is, hogy nem kérnek abból amit ő mond, még a magukat kereszténynek tartók többsége se. Tehát a világunkat folyamatosan Istennel ellentétes irányba vezetjük, ahogyan saját életünket is. Ennek a következményét éljük át. Olyan ez mintha azt szidnád aki végig jót akart neked, de te tettél rá magasról emiatt jól megszívtad. Pl. KRESZ szabályokat megveted, mert minek az? Halálos balesetet okozol és egy életre lebénulsz mellé, erre elkezded szidni azokat akik kitalálták a közlekedési szabályrendszert.

Ne vicceljetek már, milyen tudomány? Egy egyszerű vírust nem vagyunk képesek megállítani, ez vicc. A tudomány csak arra jó, hogy tudjuk, hogy mi mennyit nem tudunk. Még a nagy bumm-ot sem tudják megmagyarázni, meg azt sem hogy végtelen világegyetem van és ha létezik több végtelen világ? Nem tudják, hogy működik az ember agya, még egy hangyát sem tudunk hogy működik. Nem tudunk teremteni.

Úgyhogy még elég könnyű Istenben hinni, mert ez egy teremtett világ, a semmiből nem lesz csak úgy valami!

Szerintem nincs új a nap alatt, most sem nehezebb, mint régebben. Már János 1. levelében benne van az, ami az akkori korban is megakadályozta az embereket a hitben: olyan dolgokra vágytak, amik láthatóak voltak, amik testileg élvezhetőek voltak, és ami hízelgett az egójuknak. "Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból." Alapvetően ma sincs másképp, de talán részletezhető annyiban, hogy a mai világan milyen köntösbe bújtatva akadályozzák ezek az embert a hitben.

Jézus mondta, hogy "az én juhaim hallgatnak a hangomra". Jézus juhoknak nevez minket. A juhok nagyon rövid idő alatt veszélybe kerülnek a pásztor nélkül, és az állatok közül talán a leginkább önállótlanok és életképtelenek külső segítség nélkül. Ezt a nem túl hízelgő igazságot (függőek vagyunk Istentől) torpedózza manapság a "hitető". Minek Isten, ha ma már egyedül is kiszámíthatóan irányítani tudod a körülményeidet? Az ember a tudomány és technika miatt jobban uralja az élet váratlan körülményeit. A Biblai azt írja, hogy ez (is) Isten ajándéka: "Ő [Isten] ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak." -- Dániel 2:21. Azokban az időkben, amikor pusztító háborúk, éhínségek, járványok gyakoriak voltak, és nagyon kiszámíthatatlan volt az élet, a halál bármikor sokkal gyorsabban beüthetett, többen látták helyesen, hogy milyen sebezhetőek, milyen függőek, és milyen kiszolgáltatottak önmaguknál nagyobb erőknek és hatalmaknak, és azokhoz a felsőbb hatalmakhoz fohászkodtak, mint istenekhez. Ez egyfajta istenhit.

Ma az ember maga lett istenné, a saját élete feletti úrrá, ezért nem kell neki Isten, és a többi ember is csak eszközzé és és tárggyá válik a kezében a függetlensége és biztonsága eléréséhez. De valójában nem istenné lett az ember, hanem büszkévé, felmagasztalta magát ("az élettel való kérkedés"), és a büszkesége megvakította arra, hogy most is kiszolgáltatott és függő. Ugyanis legfeljebb a fizikai szükségletei kielégítésében lett ügyesebb a tudomány és technika által, a szelleme ma ugyanannyira önállótlan, kiszolgáltatott, gondoskodásra szoruló, mint a régi korokban, csakhogy az ember arra is eléggé megvakult, hogy van szelleme is, nem csak teste, és a szelleme a legértékesebb része, amelyben megvan az örök élet lehetősége, ami a fizikai testben és a lélekben sincs meg. Ugyan még a lélek is értékesebb, mint a test, de nézd csak meg miről szólnak a reklámok, szinte kizárólagosan: hogyan kényeztetheted a testedet, hogyan teheted szebbé a testedet, hogyan gyógyíthatod a testedet. Erre költjük a pénzünket, valamire, ami el fog rothadni vagy füstté válik a hamvasztóban. És ez a másik ok, amiért a mai világban sokan nem hisznek Istenben, aki szellem, hiszen a materializmus ("a szem kívánsága és a test kívánsága") egy hamis isten, egy bálvány, aminek az imádata kizárja a láthatatlan, szellem-Istenben való hitet.

üdv Stefán

"Vagy mondjuk úgy, hogy a rántotta sem süti ki magát, a ház sem húzza fel magát, de még a robot vagy az MI sem önmagától jön létre. Ezeknél jóval bonyolultabb a mi testünk felépítése. Mégis az első esetben hülyének néznek ha azt állítod, hogy csak úgy összeállt, utóbbinál meg díjat osztanak ugyanezért és az úgynevezett alátámasztásáért."

Mondjuk azért, mert ehhez az égvilágon semmi köze a bonyolultságnak. Egy hópehely roppant bonyolult lehet, mégis magától jön létre. Egy faéknél ellenben nehéz egyszerűbb dolgot létrehozni, mégis egy mesterséges tárgyról van szó.

A ház alkotóelemei mesterséges tárgyak, az egyes elemeknek nincsen affinitása egymáshoz, nincs önszerveződés, nincs anyagcsere, de még csak az egyes építőelemek sem alakulnak ki maguktól a természetben.

Ellentétben az élő szervezettel, amely folyamatos anyagcserében áll a környezetével, az egyes alkotóelemei spontán is létrejönnek a természetben, illetve konkrétan az élőlényben is folyamatos önszerveződéssel jönnek létre bármilyen mesterséges beavatkozás nélkül.

Vagyis magától értetődik hogy egy mesterséges tárgy mögé alkotót képzel az ember, de ugyanígy az is, hogy egy természetes dolog mögé semmi nem indokol egy alkotót.