Hogyan lehetnék keresztyén pap?

# 20

Köszönöm szépen és "sajnos" igazat is kell adnom neked. Igazából számomra a keresztény hit nem tartalmazza azokat az elemeket, amiket pl. a keleti vallások és filozófiák. Sajnos a kereszténység egyik alappilére a "bűn" és a "bűntudat" érzés keltése ("az ember bűnben fogant") - azaz az emberben már születéstől kezdve elvetik a "bűntudat" csíráját (azaz szégyelje magát, amiért a világrajött és vezekeljen érte egy életen keresztül) ezek pedig olyan elemek, amelyekkel nem tudnék igazán szívvel-lélekkel azonosulni. Ha pedig azt mondanám hogy IGEN, és inkább fölvenném az egyházi "dogmákat", a keresztény hitrendszert, bemagolnám az egész Bibliát (ó-tól az Újszövetségig), megtanulnám kívülről az egyháztörténetet, az összes szentség nevével és cselekedetével együtt, akkor én azt még mindig szívesen megtenném.

Lehet hogy most még nem tudnék azonosulni a kereszténységgel, de lehet ha végigmennék ezen az egész procedúrán, már képes lennék rá.

Viszont ezt az egészet NEM MAGAM MIATT csinálnám végig. Hanem hogy valamilyen módon segítsek az emberek lelki világát jobbá tenni és segítsek az életüket jobb mederbe terelni (még akkor is, ha az "egyházi dogmák" és hitrendszer megkötik a kezemet). Én úgy érzem hogy az én életem ehhez a "küldetéshez" képest szinte elenyésző vagy nem is számít.

# 22

"Lehet hogy most még nem tudnék azonosulni a kereszténységgel, de lehet ha végigmennék ezen az egész procedúrán, már képes lennék rá."

Ezt nem mondom, de legalább belátnád, hogy milyen gonosz előítéleteid vannak a keresztényekkel szemben.

Ha te "gonoszságnak" tekinted a kereszténység irányában támasztott érzéseimet (amelyek amúgy jóval mélyebbek és összetettebbek mintsem annál, hogy én azt most itt egy pár mondatban fel tudjam vázolni) akkor a te a legbensődben valószínűleg nem a "szeretet", hanem a "gyűlölet" nevű érzelmet hordozod. Hogyan lehet véleményt nyilvánítani egy olyan dologról, amit az adott illető még csak nem is ismert meg, csupán a felszínt látva próbált véleményt formálni? (Mert gondolom az jött le hogy én abszolút gyűlölöm a kereszténységet és csak kényszerből akarok pap lenni, hogy ilymódon "váltsam meg" az embereket - HOLOTT EZ EGYÁLTALÁN NEM ÍGY VAN. A keresztény vallással fennálló kapcsolatom sokkal mélyebb, összetettebb és bonyolultabb, mint hogy azt itt pár mondatban ki tudnám fejteni.)

# 24

Nézd, az én keresztyén lelkészem olyan erős elhívást érzett a papi hivatásra, hogy feladta az addigi munkáját, nem tudott nem pappá válni. Nem a kifogásokat, hanem a lehetőségeket kereste.

Én sem "kifogásokat keresek". Más volna a helyzet, ha egy olyan kultúrába születtem volna, amely alapszinten nem az ábrahámi, hanem inkább a "keleti vallások és filozófia" irányába húz.

Az az igazság hogy én saját erkölcsi törvényeket és elveket állítottam fel magamnak, amikor eldöntöttem hogy hinni kezdek az "Egyetemes Isten" mn. a "Forrás" létezésében. Nem holmi "vallási szabályozások és törvényszerűségek" szerint, hanem amit a természet törvénye, a "szeretet" és a "fény" diktál. Ugyanis én hiszem azt, hogy mindannyian "fényből vagyunk" - ami nem más, mint az Isten valódi megtestesülése - a fizikai világ pedig a legapróbb szubatomi részecskékig nem más mint az "isteni fény", amelyet csak mi emberek az emberi agyunkkal és jelenlegi földhözragadt, berögzült 3D-s tudatunkkal képesek vagyunk felfogni és tapasztalni magunk körül – mint „létező fizikai világot”. Ez az egész „fizikai világ” és MI MAGUNK sem vagyunk más, mint Isten tudatának kiterjesztése, magyarul Isten részei- ami azt jelenti, hogy mi, emberek és az egész környezetünk nem más, mint egy „felsőbbrendű gondolat megtestülése”.

Ezek a gondolatok és érzések lehet úgy hatnak egy kívülálló számára, hogy az adott egyén esetleg "őrült, beteg, megszállott vagy fanatikus" – ld. engem. Mindenki azt gondol amit akar.

Viszont a saját magam által felállított hitvallás sok ponton ütközik a kereszténységgel - pl. az Ószövetség istenével - aki annyi sok gyűlöletes tettet cselekedett - amelynek személye teljesen összeegyeztethetetlen azzal az istennel, akinek fia "Megváltó", de leginkább azzal az "istennel" aki még csak hírből sem ismeri a "gyűlöletet", hanem csupán az "szeretet fogalmát”.

Igen, olvastam a Bibliát is, tehát nagyjából tisztában vagyok a tényekkel.

Az a baj hogy egyrészről ott van bennem az „embereket a jobb irányba terelni vágyó küldetéstudat”, amit a magyarság jelen kulturális és vallási tudatállapotának függvényében csupán „katolikus papként” tudnék véghez vinni – lévén a magyar emberek alapszinten „keresztény beállítottságúak” ezért a magyar emberekhez csupán azon a valláson keresztül, annak a vallásnak az előljárójaként vagyok szólni, amely vallást az adott nemzet a magáénak vél.

# 22

"Lehet hogy most még nem tudnék azonosulni a kereszténységgel, de lehet ha végigmennék ezen az egész procedúrán, már képes lennék rá."

Ezt nem mondom, de legalább belátnád, hogy milyen gonosz előítéleteid vannak a keresztényekkel szemben.

Ha te "gonoszságnak" tekinted a kereszténység irányában támasztott érzéseimet (amelyek amúgy jóval mélyebbek és összetettebbek mintsem annál, hogy én azt most itt egy pár mondatban fel tudjam vázolni) akkor a te a legbensődben valószínűleg nem a "szeretet", hanem a "gyűlölet" nevű érzelmet hordozod. Hogyan lehet véleményt nyilvánítani egy olyan dologról, amit az adott illető még csak nem is ismert meg, csupán a felszínt látva próbált véleményt formálni? (Mert gondolom az jött le hogy én abszolút gyűlölöm a kereszténységet és csak kényszerből akarok pap lenni, hogy ilymódon "váltsam meg" az embereket - HOLOTT EZ EGYÁLTALÁN NEM ÍGY VAN. A keresztény vallással fennálló kapcsolatom sokkal mélyebb, összetettebb és bonyolultabb, mint hogy azt itt pár mondatban ki tudnám fejteni.)

# 24

Nézd, az én keresztyén lelkészem olyan erős elhívást érzett a papi hivatásra, hogy feladta az addigi munkáját, nem tudott nem pappá válni. Nem a kifogásokat, hanem a lehetőségeket kereste.

Én sem "kifogásokat keresek". Más volna a helyzet, ha egy olyan kultúrába születtem volna, amely alapszinten nem az ábrahámi, hanem inkább a "keleti vallások és filozófia" irányába húz.

Az az igazság hogy én saját erkölcsi törvényeket és elveket állítottam fel magamnak, amikor eldöntöttem hogy hinni kezdek az "Egyetemes Isten" mn. a "Forrás" létezésében. Nem holmi "vallási szabályozások és törvényszerűségek" szerint, hanem amit a természet törvénye, a "szeretet" és a "fény" diktál. Ugyanis én hiszem azt, hogy mindannyian "fényből vagyunk" - ami nem más, mint az Isten valódi megtestesülése - a fizikai világ pedig a legapróbb szubatomi részecskékig nem más mint az "isteni fény" és „isteni szeretet” megtestesülése, amelyet csak mi emberek az emberi agyunkkal és jelenlegi földhözragadt, berögzült 3D-s tudatunkkal képesek vagyunk felfogni és tapasztalni magunk körül – mint „létező fizikai világot”. Ez az egész „fizikai világ” és MI MAGUNK sem vagyunk más, mint Isten tudatának kiterjesztése, magyarul Isten részei- ami azt jelenti, hogy mi, emberek és az egész környezetünk nem más, mint egy „felsőbbrendű gondolat megtestesülése”.

Ezek a gondolatok és érzések lehet úgy hatnak egy kívülálló számára, hogy az adott egyén esetleg "őrült, beteg, megszállott vagy fanatikus" – ld. engem. Mindenki azt gondol amit akar.

Viszont a saját magam által felállított hitvallás sok ponton ütközik a kereszténységgel - pl. az Ószövetség istenével - aki annyi sok gyűlöletes tettet cselekedett - amelynek személye teljesen összeegyeztethetetlen azzal az istennel, akinek fia "Megváltó", de leginkább azzal az "istennel" aki még csak hírből sem ismeri a "gyűlöletet", hanem csupán az "szeretet fogalmát”.

Igen, olvastam a Bibliát is, tehát nagyjából tisztában vagyok a tényekkel.

Az a baj hogy egyrészről ott van bennem az „embereket a jobb irányba terelni vágyó küldetéstudat”, amit a magyarság jelen kulturális és vallási tudatállapotának függvényében csupán „katolikus papként” tudnék véghez vinni – lévén a magyar emberek alapszinten „keresztény beállítottságúak” ezért a magyar emberekhez csupán azon a valláson keresztül, annak a vallásnak az elöljárójaként lennék képes szólni, amely vallást az adott nemzet a magáénak vél.

És ami a vallást illeti; igen, valóban rengeteg dilemma van bennem, viszont ugyanakkor tényleg szeretnék az emberek lelkébe békességet és fényt vinni, valamint arra tanítani őket hogy ne gyűlöljék, hanem szeressék egymást. (Úgy hiszem hogy Jézus sem gondolkodott különbben, de ő előnyösebb helyzetben volt abban a tekintetben, hogy neki nem kellett semmilyen valláshoz kötnie magát hogy az embereket a jobb útra terelje.)