Hogyan lehetnék keresztyén pap?

Én jelenleg 29 éves vagyok (katolikus hit szerint megkeresztelve), gyerekkoromban sokszor gondoltam arra, hogy papnak tanuljak, aztán jött egy zűrzavaros időszak az életemben. Aztán (kb. ilyen 22-23 évesen) elkezdtem érdeklődni a távol-keleti filozófia és vallások irányába (ami jelenti a buddhizmust, a taoizmust, a konfucianizmust és a hinduizmust).

Az én felfogásom szerint; Isten egy, Isten a Forrás maga, az életnek a forrása. Isten maga a „fény”, és a „szeretet” nevű érzelem megtestesülése.

Az én szememben Isten: „Egy mindenható kozmikus entitás, ami benne van még a legapróbb szubatomi részecskékben is - így bennünk, emberekben is, akik elsősorban atomokból, molekulákból, fehérje és szénvegyületekből épülünk fel. És az a tudat, amivel mi mindnyájan rendelkezünk, tulajdonképp az Ő kollektív tudata, amin mi mindnyájan osztozunk.

De ez csupán azon filozófia összessége, amit idáig a keleti vallásokból sikerült összegyűjtenem. Az én szemléletmódom elsősorban empirikus. Azaz a tapasztalás nálam a mérvadó, ha véleményt szeretnék nyilvánítani. Ugyanakkor az ésszerű, logikus gondolkodás sem áll tőlem távol, ezért valamilyen szinten racionális is vagyok.

Én a katolikus és az összes többi ábrahámi vallást is (valamilyen szinten) „materiálisnak” tekintem, ugyanis én az azokban szereplő Istent nem tekintem egyenlőnek a mindenható kozmikus Forrással, legfeljebb annak egy származékának tekintem (ld. mormon vallás) – azaz szintén egy mindenható, halhatatlan lényként tekintek rá, aki uralja a fizikai és szellemi világot, mégis ott van az ő eszmerendszerében a GYŰLÖLET nevű érzelem is, ami egyből a DUALITÁSBA helyezi az adott istent, ergó hiányzik belőle az EGYSÉG.

Viszont ettől függetlenül érdekelne az, hogyan lehetnék keresztény pap, hiszen nekem nem az számít, hogy az emberek miben hisznek, hogy milyen maga a keresztény vallás és hiedelemvilág, nekem csak az számít, hogy az emberek szeressék egymást és békében éljenek egymással – cserében hajlandó lennék én is aszerint a törvények szerint élni, amit elvárásul maga a vallás és annak törvényei megkövetelnek.

Az ISTEN legyen a tanúm erre.