Bűnnek számít-e az éjszakai pollúció?

"A pollúció pedig a szexuális vágy, tehát a paráznaság bűnéből fakad." - ez tévedés. A paráznaság nem egyenlő a szexuális vággyal. A szexuális vágyat Isten teremtette az emberbe, hogy örömöt szerezzen a másiknak és ezáltal szaporodjon. Tehát nem lehet bűn. A paráznaság (ami ténylegesen bűn Isten igéje szerint) házasságtörést jelent, tehát ennek a vágynak nem a helyén (házasságon kívül) való kiélését.

Isten teremtette meg úgy a férfit, hogy éjszaka "kiürülhessen", ami egy nemtudatos, nem akaratlagos dolog. Tehát semmiképpen nem bűn.

Abban persze van igazság, hogy az önzés az ember legalapvetőbb bűne, ami ellen küzdeni kell, de ennek nincs köze az éjszakai magömléshez, hiszen az nem múlik az emberen.

kedves előző. te a szexuális ösztönről beszélsz, a hormonok beindulásáról, ami az ellenkező nem közelsége miatt alakul ki az egyénben. a szexuális vágy, pedig gondolattal jön létre. van különbség, nem kevés. mindkettőnél a hormonok játszanak szerepet, de nem mindegy, hogy 1 kilóméterről, vagy a testközelségről van szó. szerintem ha belegondolsz, akkor rájössz, hogy ösztön és vágy különbözik. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Egy napon magad is felismerheted, hogy honnan szalajtottak...mert tudod onnan, ahonnan téged. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Nos a cél, mint már említettem az önzetlenség, legalábbis hogy tovaléphessünk innen. Tehát fordítva van, mint ahogy te mondod, egyénre szabott az életút, tehát eltérő, de a cél viszont azonos. Ehhez pedig megértésre van szükség, persze valós nyitottságra is az igazság felé. A bűnt megérteni kell, hogy megbánjuk, anélkül hogyan tennénk?! :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Nem bűn, mert bűnt csakis akarattal, szabad beleegyezéssel lehet elkövetni. Világos, hogy ami alvás közben, öntudatlan állapotban történik, ott az akarat sem működik, s mint ilyen, ez a dolog kívül esik a keresztény erkölcstan területén. Különben, ha valami akaratunk ellenére történik meg velünk, azt vajon hogyan volnánk képesek befolyásolni? Például, hogyan ígérehetnél javulást, ha az adott eseményt nem is te szabályozod, hanem éppenséggel alá vagy vetve annak, hovatovább, valószínűleg te magad is tehetetlenül szenvedsz tőle? Az önkielégítés, az az ami bűn, ill. azok a parázna gondolatok, melyekbe valaki "beleegyezik", tehát akarattal táplálja őket magában, s gyönyörét leli bennük, ahelyett, hogy ellentmondana azoknak. Itt sem szabad összetéveszteni a kísértést a bűnnel.

Ha szabad javasolnom, erkölcsi-teológiai kérdésekben inkább a józan, rendszerezett, kétezer év alatt kiérlelt katolikus tanítást keresd. A keresztény okosságot, józanságot nélkülöző, a valóságtól elrugaszkodott ötletek és tanítások bizony nagy károkat okozhatnak a vallásos lelki életben, különösen az ilyen kényes kérdések esetén.