Kedves válaszolók és keresztények. Szerintetek velem van a baj vagy csak Isten így segít megfelelő férjet találni?
Nő vagyok. Idén leszek 32 éves.
Jelenleg egyedülálló vagyok.
Keresztény vagyok, naponta imádkozom, hiszek Istenben.
Egy pár éve kérem Istent, hogy adjon nekem egy hozzám illő férfit aki majd a férjem lehet.
Kérem, hogy segítsen a számomra legjobb társat kiválasztani.
Ami nem tudom, hogy fura vagy ez normális e, esetleg Isten így segít, hogy elmegyek valahova, mondjuk egy keresztény összejövetelre vagy ehhez hasonló helyre és ott beszélgetek emberekkel, ismerkedek.
Sok rendes férfit meimsertem már így.
Sokan kérik, hogy adjam meg a telefonszámomat vagy, hogy találkozzunk.
Én viszont nem érzem úgy, hogy ő akivel éppen beszélgetek vagy a többiek akikkel beszéltem tökéletesen hozzám illenek.
Mindig finoman, de visszautasítom őket.
Igyekszem nem megbántani senkit, de ha valakivel jól elbeszélgetek és elhív mondjuk egy cukrászdába, akkor mondom, hogy köszönöm, de nem szeretnék elmenni.
Van aki azt hiszi gondolom, hogy vigyázok az alakomra és egyből elhív máshova, hogy mondjuk sétáljunk, de én midig mondok valamit, hogy miért nem.
Mondjuk, hogy ne haragudj, de nincs kedvem sétálni. És ilyesmik.
Ez normális, hogy akit nem érzek töléletes jövőbeli társamnak azt finoman visszautasítom vagy talán ezt Isten akarja így, vagy velem lehet valami baj?
Mi a véleményetek erről?
"Sokan kérik, hogy adjam meg a telefonszámomat vagy, hogy találkozzunk."
Nekem erről az a történet jut eszembe, amikor jön az ár és a háztetőn imádkozik a pap segítségért. Jön egy csónak, hogy felvegye, de elutasítja, mondván Istenben bízik és a segítségét várja. Majd a végén kérdőre vonja Istent, hogy miért nem segített, aki azt válaszolja, hogy küldött érte csónakot, de nem szállt bele.
Lehet más jobban el tudta volna mesélni, de szerintem így is világos.
Azért egy beszélgetésből még nem lehet messzemenő következtetést levonni. Egyszer próbálj igent mondani egy sétára. Legalább meglátod, hogy alakul a dolog. Utána még mindig visszatáncolhatsz, ha mégsem szimpi az illető.
Ne várj csak a " szerelem első látásra" dologra, mert az csak ritkán működik.
Hát ez nem jó... nem fog eléd vágtatni fehér lovon a herceg - aki "végre" tetszik. Ez egy klasszikus folyamat. Udvarlásról hallottál? Ez alatt felébred a vonzalom. (jó esetben) és akkor "érzed tökéletes jövőbeli társadnak" Ismerkedni, beszélgetni, sétálni - IDŐT ADNI a folyamatra.
7Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!
- el lehet sietni -kamaszkorban- és el lehet mulasztani a megfelelő időt
Egy felületes találkozás után honnan tudhatnád, hogy tökéletes társ lesz-e...?
Egy kirándulás, vagy cukrászdai meghívás semmire nem kötelez el. Még mindig mondhatod akár a 10. találkozás után is, hogy bocs, nem ilyesmire gondoltál...
Egyébként is nehezen teremtesz kapcsolatot??? Már úgy értem, hogy nem párkeresési szándék esetén?
Ismered azt a viccet, amikor a keresztény árvízkor a háza tetején ül, arra jár egy csonak, mondják: Gyere szállj be, elviszünk...
Erre azt válaszolja, hogy "Engem majd Isten megment!"
Nah, ez jutott eszembe a leírást olvasva, meg hogy jah, te is felmennél az utolsó emeletre.
Szerintem így az ország minden embere megjelenhet a lábad előtt, egyik sem lesz jó.
Szerinted fog 1× jelezni Isten neked, hogy "Igen, ő az igazi?".
Szerintem valamilyen függőség van mögötte.
Teljesen jól elvagy férfi nélkül, csak mégis jó lenne.
De csak azért, mert férfi valaki, nem mondanál le a függőségedről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!