Keresztények! Isten miért korlátozta így be az erejét?

Nem teljesen értem, minden egyes embernek folyamatosan ki kéne magát nyilatkoztatni?

Persze ezt is megtehetné, de Ő nem így döntött.

"Miért nyilatkozatta ki magát egy bizonyos helyen egy bizonyos népnek megadva ezzel az esélyt arra, hogy őt is egy, a nép által kitalált istennek nézzék?"

A Biblia nem csak erről szól. Ez a leghitelesebb módja Isten kinyilatkoztatásának, szándékai megismerésének. És így tanultunk a legtöbbet.

"Miért nem használta fel azt, hogy mindenütt jelen van, s nyilatkozott meg minden ember számára egyszerre a világon? "

Isten adott nekünk logikai képességet. A logikai bizonyítékok a legerősebb bizonyítékok. Logikailag kell tehát meggyőződnünk Isten létének és szavának az igazáról, valamint arról, hogy a Biblia Isten szava, és Jézus a megtestesült Isten.

A materialista ezt mondja: hiszem, ha látom. Ezzel kizárja a szellemi dolgok ellenőrzését és a logikát.

A hívő azt mondja a szellemi dolgokra: hiszem, ha logikus. A fizikai dolgokra: hiszem, ha látom és logikus.

Természetesen itt a "látás" a fizikai, érzékszervi érzékelést fejezi ki.

Másrészről Isten nem azt akarja, hogy azért higgyünk benne, mert létezik. Hanem azért higgyünk benne, a szavában, mert igaznak tartjuk, és elismerjük, hogy ez a lehető legjobb számunkra.

"Miért nem használta fel azt, hogy mindenütt jelen van, s nyilatkozott meg minden ember számára egyszerre a világon? "

Még az is eszembe jutott, és megerősíti az előző posztomat, hogy sokkal nagyobb bizonyosság a Teremtő létére, amit a Római levél egy igéje is ír:

"Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek."

Sokkal nagyobb bizonyíték (logikai), hogy a világot megfigyelve rájövünk, h teremtve van, TEHÁT van Teremtő, mintha az Isten elkezdene itt mindenki szeme láttára paláverezni, meg villámokat szórni.

Majd lesz az is, de az már az ítélet kezdete lesz. Ekkor már nem lehet megtérni.

Teljesen felesleges vallásos embereknek ilyen kéréseket feltenni! Istenre pontosan ugyan annyi bizonyíték van, mint a télapóra, nyuszikára, szellemekre, az unikornisra!

Kitalált lényekről diskurálni nem valami felnőttes dolog. A vallásosak még éretlenek attól függetlenül, hogy hány évesek! A kis álomvilágukban élnek és mivel kitalált lényekről van szó, azt mondanak, amit akarnak! Egy kitalált lény bármire képes lehet és bármi lehet a döntésének az értelme...

Minden ember hallott róla, hogy Mi történt az Édenkertben.

Hiszen Ádám biztos elmesélte a gyermekeinek, és azok is a gyermekiknek... a Történteket. Azonban, vajmi keveseket érdekelt az eset, és egyetlen ember volt az, akit méltónak talált arra, hogy szövetséget kössön vele, mert tudta, hogy Ő a gyermekeinek megtanitja hogyan kell helyesen élni Isten vezetése alatt.

Valaki emlitette Ábrámot, akit Később Ábrahámnak nevezett el. Az Ő leszármazottjai megsokasodtak, úgy mond nemzetté Nőttek.

Akik nem voltak Ábrahám leszármazottjai, azok közül is voltak emberek, akik csatlakoztak a "választottakhoz", s erről van beszámoló.

Miért is foglalkozzon olyanokkal, akik a hallott történetek ellenére, nem alázzák meg magukat Isten keze alatt, és úgy sem akarnak helyesen élni.

Egyébként a más népek is látták, hallották Isten terveit, részesei voltak a büntetéseknek, vagy az irgalomnak. Azonban ettől még megmaradtak a saját hiedelmeik, vallásaik mellett.

A Fáraót sem hatotta meg Jehova büntetése. Az Asszirokét se,.

Ja és a saját népén belül is maradtak olyan emberek akik méltatlanok lettek hogy Isten népéhez tartozzanak.

Ezekkel nem foglalkozott, és nem támogatta tovább Őket.

Isten folyamatosan nyilatkozik, minden síkon, minden létben, minden bolygón és térben.

Amit leírtál, ilyen sosem történt.

Ezt a kis kavicsot hívod a világnak. Elég mókás.

Remélem ez a rész segít esetleg:

Kivonulás könyve 20. fejezet 18-19:

Az egész nép hallotta a mennydörgést, a villámlást, a harsonazengést és látta a füstölgő hegyet. A nép félt, remegett és távol maradt. Így szóltak Mózeshez: „Te beszélj hozzánk és meghallgatunk. Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk.”

Második Törvénykönyv 18. fejezet 16-20

Pontosan ezt kívántad az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, egybegyűlésetek napján, amikor azt mondtad: „Nem hallgatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját, s nem nézem tovább ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak!” Erre így szólt hozzám az Úr: „Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.” Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől. Annak a prófétának pedig, aki egyetlen olyan szót is merészel hirdetni a nevemben, aminek a hirdetésével nem bíztam meg, vagy aki más istenek nevében beszél, az ilyen prófétának meg kell halnia. Lehet, hogy azt mondod magadban: Miről ismerjük fel azokat a szavakat, amelyeket nem az Úr mondott? (Tudd meg hát:) azok a szavak, amelyek, bár a próféta az Úr nevében hirdeti őket, nem válnak valósággá, s nem teljesülnek, olyan szavak, amelyeket nem az Úr mondott. A próféta mondta őket elbizakodottságában, nem kell tőlük tartanod.