Jézus hiányzó éve hol vannak leírva?

Jézus egész élete dokumentálva van, csak abban nincs olyan anyag, amely alátámasztja isteni küldetését.

A kereszténységnek kellett egy kiinduló pont és ez volt Jézus. Pedig a Bibliában Sámson volt megjelenítve Isten fiának, csak hát ő zsidó volt.

Jézus gyerekkorát azért hagyták ki a Bibliából, mert kiderült volna, hogy zsidónak született, körülmetélték és kitalált magának egy saját vallást. Csak erre kétezer év után már senki sem emlékszik.

Egy gondolat erejéig említik 12 éves korában, mikor a szülei ott felejtették a templomban és amikor visszamentek érte, azt felelte, hogy ő az apja házában van. Csak azon nem gonolkodik senki sem, hogy az a zsinagóga volt, mert a kereszténységet még nem találták ki (hát ehhez kellene az ész).

Állítólag a kereszthalála csak tetszhalál volt és utána még Indiában prófétálkodott negyven éven keresztül, de ezt sem említik sehol.

Jézus rejtett élete Názáretben a mindennapok észrevétlenségében telt. Ez módot ad arra, hogy közösségben legyünk vele az imádsággal, egyszerűséggel, munkával, családi szeretettel áthatott mindennapok életszentségében. Mária és nevelőatyja, József iránti engedelmessége az Atya iránti engedelmességének képe. Ők ketten pedig a hitben elfogadják Jézus misztériumát, bár nem mindig értik.

Jézus életének legnagyobb részét úgy élte le, hogy osztozott a legtöbb ember sorsában: élete minden látványosság nélküli, mindennapos élet, egy kézművesé, aki a zsidó vallásosságban Isten törvénye alatt áll [Vö. Gal 4,4.] egy falusi közösségben. Ebből az egész korszakból csak annyit tudunk, hogy Jézus engedelmeskedett szüleinek [Vö. Lk 2,51.] és "gyarapodott bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt" (Lk 2,52).

Jézus Anyja és nevelőapja iránti alárendeltségében teljesen és tökéletesen teljesítette a negyedik parancsolatot. Ez az engedelmesség földi képe volt a mennyei Atya iránti fiúi engedelmességének. Józsefnek és Máriának való mindennapos alávetettsége hirdette és elővételezte a Getszemáni kerti imádság engedelmességét: "Ne az én akaratom..." (Lk 22,42). Krisztus mindennapos engedelmességével rejtett életében már megkezdődött annak helyreállítása, amit Ádám engedetlensége lerombolt. [Vö. Róm 5,19.]

A názáreti rejtett élet minden ember számára lehetővé teszi, hogy az élet leghétköznapibb dolgaiban közösségben legyen Jézussal:

A názáreti ház iskola, amelyben az ember kezdi megérteni Krisztus életét. Az evangélium iskolája. Elsősorban a hallgatásra tanít. Bárcsak föléledne bennünk a hallgatás nagyrabecsülése, ennek a csodálatos és nélkülözhetetlen lelki magatartásnak az értékelése. Itt tanuljuk meg, milyen fontos a családi élet. Názáret fölhívja a figyelmet a családra, szeretetközösségére, méltóságára, sugárzó szépségére, szentségére és sérthetetlenségére. Végezetül itt megtanuljuk a munka fegyelmét. Ó, názáreti iskola, az ács Fiának háza! Itt szeretném megismerni és ünnepelni az emberi munka szigorú, de megváltó törvényét; végezetül innen szeretnék áldást küldeni az egész világ munkásainak, és megmutatni nekik a nagy Példaképet, az isteni Testvért.

Jézus megtalálása a Templomban [Vö. Lk 2,41--52] az egyetlen esemény, mely az evangéliumok Jézus rejtett életéről való hallgatását megtöri. Ezáltal Jézus sejteti küldetése iránti teljes, istenfiúságából adódó odaadásának misztériumát: "Nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem?" Mária és József nem értették e szavakat, de a hitben elfogadták, és Mária "mindezeket az igéket megőrizte a szívében" a hosszú évek során, mialatt Jézus egy mindennapos élet csöndjében rejtve maradt.

Összefoglalva: Jézus Mária és József iránti engedelmességével, hosszú évekig tartó alázatos munkájával Názáretben az életszentség példáját adja nekünk a család és a munkás élet mindennapjaiban.