Jèzus használt füstölőt az imádatban?

"Az Úr ezután azt mondta Mózesnek: »Végy ismét fűszereket: mirhazsengét, ónixot, jó illatú galbánt, fehér tömjént – egyenlő mennyiségű legyen valamennyi – és készíts a kenetkészítők mestersége szerint jól összevegyített, tiszta és szentelésre alkalmas füstölőszert. Aztán törd az egészet finom porrá, és tégy belőle a bizonyság sátra elé, ahol majd megjelenek neked. Szent legyen előttetek ez a füstölőszer: ilyen keveréket a saját használatra ne készítsetek, mert az Úrnak szentelt dolog ez." (Kiv 30, 34-37)

"Ha valaki ételáldozatot mutat be áldozati ajándékul az Úrnak: akkor lisztláng legyen áldozati ajándéka és öntsön arra olajat és tegyen rá tömjént. Ezt aztán vigye el Áron fiaihoz, a papokhoz. Azok egyike vegyen egy tele marékkal a lisztlángból meg az olajból, s azt az egész tömjénnel együtt égesse el emékeztetőül az oltáron, kedves illatul az Úrnak." (Lev 2, 1-2)

"Aztán vegyen a pap az olajjal meghintett lisztlángból egy marékkal, s azt meg a lisztlángra tett egész tömjént égesse el az oltáron kedves illatú emlékeztető részül az Úrnak." (Lev 6,8)

"Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt; mindegyiküknek hárfája és arany csészéje volt, tele illatszerekkel, amelyek a szentek imádságai." (Jel 5,8)

Továbbá a napkeleti bölcsek is adtak át tömjént. Ezt az ókori keleten ezt nem lehetett félreérteni: kifejezetten az imádságot és az Istennek bemutatott áldozatot jelenítette meg.

Tehát Jézus esetében az a lényeg, hogy neki azaz a Báránynak szóló imádság része.

Jézus nem római katolikus pap volt: nem celebrált római rituálé szerint, sem füstölőt, sem a római császári udvarból származó széles öveket nem használt. A római császárok Pontifex Maximus címét sem használta.

Aki a fentieket állítaná, az csak a kereszténység babiloni elhajlását vetíti vissza utólag Jézusra és az apostolokra.

Ezek az ismérvek a babiloni, államvallássá vált névleges keresztény irányzatban alakultak ki a hét dombon alapított szervezet történelme folyamán.

Nem.

Istennek járó imádatban, nem kell már ilyesmit tenni.