Hogyan kell azt elképzelni, hogy a házastársam fontosabb, mint a gyerekem?

Egy paptól hallottam ezt a gondolatot, hogy igazából a gyereket csak "megőrzésre" kapjuk. Fel fog nőni és egy szuverén, önálló, (reményeink szerint) felelősségteljesen gondolkozó felnőtt ember lesz.

A fontosságot nem úgy kell elképzelni, hogy vannak olyan helyzetek, időszakok, mikor az embernek több időt kell szánni a gyerekére, mert még pici, pelenkázni kell, vagy épp beteg lett.

Ettől függetlenül közös életem a férjemmel van. Isten után ő az első. Tudom, hogy kedves szülőknek keményen hangzik, de a gyerekkel nem olyan értelemben kötötted össze az életed, mint a házastársaddal. A gyerek ki fog ebből a családból lépni és lesz neki saját. És ez így helyes.

"Mondjuk hogy ha szembe kerül a gyerek érdeke a párjáéval, akkor a párját részesíti előnyben?"

Persze. Egy házaspár együtt, közösen neveli a gyereket. És nem a gyerek neveli a szülőt. Én károsnak érzem ezt a mai tendenciát.

Úgy, hogy annak is kellene lennie, egy nagyon rövid időszak kivételével (amikor nagyon kicsi a gyerek). Az, aki a házastársad, társad mindenben, és ha felnőtt lesz a gyereked, akkor is melletted marad, ha él, jó esetben életed végéig.

A gyereked nem a birtoktárgyad, hanem csak kölcsönbe kaptad. Hálás lehetsz, hogy huszonpár évig nevelhetsz valakit, aki téged és a házastársadat választott szülőnek.

A házastársaddal továbbadhatod azt életet, amit te is, ő is, csak kaptál a szülőtől. Értsd: nem "életet adsz a gyerekednek", hanem csak TOVÁBBADOD azt, amit magad is kaptál. Egyedül Isten adhat életet.

És máris értelmesebb és tisztább lesz a kép: nem csavarodsz a gyerekedre, nem ignorálod a férjedet a gyerek örvén stb. Egy csomó-csomó pszichés bajt megelőzöl azzal, hogy pontosan tudod, hogy kinek hol a helye a családban és a családi hierarchiában.

A viktoriánusok tudták. Mindig az első a házastárs, utána jön a gyerek és nem fordítva. Nem a gyerekért élsz, csak éppen vagy egy szakasza az életednek, amikor ő ott van, fontos, és fontos, hogy jól neveld fel őt a társaddal együtt.

Ám ha felnőtt, mit csinálsz?

Sajnos a mai liberális fölfogás elterjedésével a gyermek szülő kapcsolat is kezdi elveszíteni a normalitást.

A gyermekek parancsolgatnak a szülőknek, és a szülők pedig bálványt csinálnak a gyermekeikből.

Generációk nőnek úgy fel, hogy nincs megfelelő istenképük, nincs helyes erkölcsi érzékük, félnek a haláltól stb.

A házastárs az egy szerződés, míg a gyermeknevelés egy szerepkör. Nyilván az ember életében egy házastárs nagyobb súllyal van benne az életében, mint egy gyermek.

Jézus azt nevezte normálisnak, hogy a "Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő. Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét (Máté 19:6).” .

Nem pedig azt, amit manapság lehet látni, hogy mind a gyermek és mind a szülő képtelenek egymástól leválni, és megkötözöttek lesznek, és képtelen a gyermek önálló életre.

A megkötözöttség pedig nem szeretet, hanem az önzés egy formája.

Már ez a megfogalmazásod is komoly önzést fejez ki, hogy a "gyermekem", mintha a tulajdonod lenne! Pedig nem a tiéd, nem a tulajdonod, mert ő önálló szabad lélek! Akinek a lelkét maga a teremtő Isten teremtette meg a saját Szentlelkéből! Tehát az un. "gyermeked" nem is a tied, hanem ahogyan Te is, úgy a "gyermeked" is Isten gyermeke valójában! :)

"A szeretet akkor egészséges, ha a szabadság irányában fejlődik. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy törekedned kell megkötözöttségeidtől megszabadulni. Főleg a házastársi és a vérkötelék a legproblematikusabb kötelékek. Ezeknek leoldása komoly gondolkodásátalakítást kíván (Máté 10:37)!

Aki arra törekszik, hogy jó anya, jó feleség legyen, az nem jó úton indult el. Ezek következmények lehetnek csupán! Arra kell törekedned, hogy jó keresztény légy! Arra kell törekedned, hogy jó, egyre jobb és mélyebb kapcsolatod legyen Velem, Jézussal! Arra kell törekedned, hogy csupán áttételesen gondolkodj személyekben! Elsősorban feladatokban kell gondolkodnia annak, aki befogadott és elfogadott Engem Urának, Megszabadítójának! Arra kell törekedned, hogy ne családodnak, hanem Isten kedvében járj!

Gyermekeid majd eldöntik, hogy milyen pályát akarnak választani. Jól fognak dönteni akkor, ha megtanulták tőled, hogy mindenkinek egyetlen HIVATÁSA van: a SZERETNI TANÍTÁS! Minden mást, mint eszközt kell alkalmaznotok e CÉL, e hivatás betöltésének érdekében! "

Jézus; A HANG - könyv 2479

A házasság egy életre szóló kapcsolat a gyereknevelés pedig egy időszakos feladat. Természetesen minél kisebbek a gyerekek az anyai feladatok annál sürgősebbek és előresoroltak így óhatatlanul férj átmenetileg háttérbe szorul.

Azonban az elv mindenesetre az, hogy a gyerekeknek a szülők egysége, a szülők szeretete a legfontosabb, így a házastársaknak is elsősorban a köztük levő egységet és harmóniát kell ápolniuk, hogy közösen annál hatékonyabban tudják teljesíteni szülői megbízatásukat.

Persze nehéz olyan fizikailag megfogható dolgot találni, amiből úgymond a házastársnak alanyi jogon több járna: az idő, figyelem, energia, beszélgetés stb. könnyen lehet, hogy nem ilyenek. Viszont a jó házasságban a házastársak erőt adnak egymásnak, kell legyen tehát köztük egy olyan bensőségesség, meghittség, szeretet-szerelem kapcsolat, ami a gyerekkel természetszerűleg nem vagy kevésbé lehetséges. A meghitt együtt töltött idő, a "Te vagy számomra a legfontosabb (Isten után)", a "Te vagy az én életre szóló társam" tudatosítása, tudatása, éreztetése a házastársnak alanyi jogon jár, ami persze nem csak testi együtt lét, hanem közös imádság, közös beszélgetés stb. A meghitt együtt töltött idő hosszútávú elmaradása a kapcsolat és a házasság rovására megy, ami egyben gyerekek érdekeit is veszélyezteti.

Szerintem senki sem fontosabb a másiknál. Teljesen más kapcsolat a kettő. Ettől még mindegyik lehet fontos, és mindegyik igényel törődést. És mindkettő örök kapcsolat. A gyereked azután is a gyereked, hogy "kirepült" és akkor is segíti a szülő, ha van rá lehetősége. De fordítva is igaz, a felnőtt gyerek is segítheti a szülőt.

A házastársak kapcsolata is ugyanolyan fontos.

És akkor még ugye ott vannak a házastársak szülei is.

Senkit sem kell kirekeszteni se a családból, se a szeretetből.

Szia!

Az itt valaszolok tobbsege a szelsosegesen liberalis neveles elleneben irta azt, amit irt. Lehet drfinialni kellene, hogy mi az a szelsosegesen liberalis neveles, illetve gondolkodas.

Pl. nekem van egy olyan ismerosom, aki sajat bevallasa szerint csak addig lesz a ferje mellett amig fel nem nevelik a gyerekeket. Ahogy kirepulnek, szeretne elni a sajat eletet. Itt a gyerek a lenyeg, egeszsegtelen modon.

Van egy olyan elmelet, hogy a gyereknek mindig meg kell adni azt, amit ker, mert ehhez joga van.

Ebbol fakad, hogy a gyerek tudja mi jo es mi rossz neki.

Ez is egy szelsoseges felfogas, ahol a gyerek egeszsegtelenul a kozeppontban van, raadasul ez meg magara a gyerekre is hihetetlenul karos hatassal lehet.

Es aztan ebbol fakad, amikor a folyamatosan valtozo gyerek szeszelyei ugy alakulnak, hogy pl az egyik vagy mindket szulo munkaja veszelybe kerulhet. “Ma ne menj dolgozni apa, maradj velem” Ha csak egyszer, talan ok. De egy csalad aki kiszolgalja a gyereket nem csak egyszer hallgat ra, hanem majdnem mindig.

Ez talan nagyon extremnek tunik de van akik igy nevelik a gyereket. Mindig mindent megadnak, mert ugy gondoljak ezzel szeretik a gyereket.

Persze egy ilyen kozegben nagyon sok a feszultseg, nagyon sokat kell turniuk es vallalniuk ezeknek a szuloknek. Es kin fogjak ezt a feszultseget levezetni? A hazastarson.

Es ez a legszomorubb vegkimenetel.

Tehat kedves kerdezo, ami irtal, azok mindegyike igy van egy egeszseges hivo kereszteny csaladban is. A fogalmaink masok. Szerintem az amiket irtal teljesen termeszetes velejaroi a gyerekvallalasnak, es ez meg nem jelenti azt hogy a prioritasi sorban a gyerekem a parom elott van.

"Generációk nőnek úgy fel, hogy nincs megfelelő istenképük, nincs helyes erkölcsi érzékük, félnek a haláltól stb."

o jaj most mi lesz. szuleim es en is ateistakent nottunk fel, koszonjuk szepen, jol vagyunk. erkolcs nem istentol jon hanem a tarsadalomtol. a halaltol valo felelem pedig teljesen termeszetes, elvegre a tuleles a cel (mint minden elolenynek).