Mit gondoltok az alábbi felfogásról: "A kereszténység nem egy vallás, hanem egy személyes kapcsolat Jézussal. "?

"Ugyanaz, mint az "én nem vagyok vallásos, hanem hívő". Mi a baj azzal, hogy a vallás szót használjuk? "

Elmondom: vallás, vallásosság=mit tehetek, h a mennybe jussak

Hit=mit tett Krisztus, h a mennybe jussak

Hát ezért nem vagyunk vallásosak. A törvénykező egyházak pedig azok. Ha elolvasod a Bibliát, látni fogod a Mózesi törvények és Krisztus törvénye közti különbséget

Egyrészt a 11-es válasszal mélyen egyetértek. Másrészt: "Krisztussal való személyes kapcsolat nem azt jelenti, hogy versengünk egymással ..."

Ezzel is, de nagyon. Sokszor olvasom itt, hogy vannak, akik szerint vannak a keresztények és a még keresztényebbek szerintük.

Pedig csak annyi van, hogy nem vagyunk egyformák és mindenki mással küzd. Ha egy mégkeresztényebb inkább csak saját magát magasztalja, és szerinte ő mindent megtett ezért, akkor neki semmi köze Krisztushoz, mert egy test vagyunk és Isten abban leli örömét, ha egymást segítjük és támogatjuk, függetlenül attól, hogy ki milyen "szinten" van.

Senki sem tudja se megvenni, se kiérdemelni a kegyelmet, mert ember nem érdemel mást, mint büntetést, de Isten pont ezért jött el, hogy minket megmentsen. Ezért veszélyes a kegyelmet másként hirdetni, mint például ki nem érdemelt kedvességnek. Ez a kifejezés csere már magába foglalja a más evangélium hirdetését.

De miért kéne félnünk ettől a szótól, hogy vallás?

Amúgy részben igaz a megállapítás: a kereszténység valóban Jézus követése, ami egy személyes kapcsolatból ered - a Fiúisten megtestesült, része lett az emberi létnek, tehát ma is közel van hozzánk, csak kulcs, hogy mi mennyire vagyunk nyitottak felé.

"Ezen felfogás lényege, hogy Jézus minden embernek a legjobb barátja legyen."

Rendben, csak azért azt ne felejtsük el, hogy Jézus nem a haverunk, Hanem elsősorban az Örök Isten Igéje, akinek nevére meghajol minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, mert ő az Úr.

Isten a családdal mutatta meg, hogy mit jelent vele kapcsolatban lenni. De, lehet a barátunk, miközben a Teremtőnk, a szülőnk és a bírónk is egyben. Még a Biblia is említí azt, hogy a barátja is lehetünk, de leginkább a gyermeki kapcsolat a legfontosabb, hogy (ha tudod egyáltalán mit jelent, mert én nem, nekem ez kimaradt az életemből és ezzel születésem óta küzdök is) ugyanúgy bízz benne és szeresd, mint a saját szüleidet és ő ugyanúgy szeret, mint ők, feltétel nélkül. Egyedül te tudod magadat elszakítani tőle.

A vallás pedig azért veszélyes, mert emberi hagyományokra alapozva hirdetik azt, hogy Isten van, de a személyes kapcsolatot nem hangoztatják, meredekebb esetben még tagadják is. Azt hiszem sok emberben azért alakult ki a vallás iránti ellenszenv, mert vannak olyan országok, ahol a maffiózók gyilkosság előtt és után szaladnak gyónni a templomba, ami valljuk be, hogy képmutatás.

"Pedig csak annyi van, hogy nem vagyunk egyformák és mindenki mással küzd"

Nem azért, mert egyetértettél velem, de ezzel meg én értek egyet. A megtérés nem azt jelenti, hogy mindenki egyből szuperszent lesz, kemény eledelen élő (szeretetet tökéletesen gyakorló) hívő lesz. A megszentelődés a megtéréssel kezdődik és életünk végéig tart. Ami alatt egyre krisztusibbá válunk

Nem minden vallalos Isten gyermeke, de mindenki aki Isten gyermeke vallásos.

Ez így elég száraz, de csak így lehet vallásos és vallásos közt különbséget tenni.