Isten azt mondja, hogy teljesíti a kéréseinket, vágyainkat. Ez esetben is?

Köszönöm! Az utolsó hozzászólás örömmel töltötte el a szívem.

Meggyőződésem, hogy összevág a terveivel. Íme, hogy miért: én egy távolabbi városban kezdtem a gimnáziumi tanulmányaimat. Néhány hét után iratkoztam át abba a suliba, ahová ő is járt. Így ismerhettük meg egymást. Ő már tudta pontosan mit akar továbbtanulni. Én nem. Másodikban jött egy fiú egy sporteseményre az előző sulimból (idősebb nálam, nem ismertem meg addig míg ott jártam suliba). Vele elbeszélgettem és mondja, hogy mit szeretne továbbtanulni. Nagyon érdekesnek találtam és én is elkezdtem foglalkozni ezzel a tudománnyal. De mivel az osztályból a majdani párom volt a legjobb, én nem nagyon nyilatkoztam a tovább tanulásról, féltem, hogy majd kigúnyolnak, hogy ugyan, mit akarsz te ott, nem is vagy valami éltanuló. Eljött a negyedik év és összejöttünk. Diákszerelem, úgy volt, hogy ő külföldön tanulna tovább. Ebben az esetben úgy hiszem a kapcsolatunk se élt volna sokáig. Mivel a külföldi tandíj túl drága volt, itthon maradt. Elmondtam neki, hogy én is talán ugyanazt tanulnám, mint ő. Segített nekem és sikeresen felvették minket ugyanarra a karra. Együtt maradtunk, együtt jártunk egyetemre, bár ott már voltak viták, kisebb szakítások, de együtt maradtunk. A mesterképzésnél szintén felmerült a külföld, de igazi ok nélkül mégis itthon maradt. Ezután már egyenes út vezetett a házassághoz, majd ott is pár küzdelmes év után az Úr megajándékozott minket egy gyönyörű kisbabával. Az élet nehézségei és a túl kényelmes élet vezetett oda, hogy a csalódásokat egyre többször egymáson vertük le. Én voltam mindig az, aki nem vette a szívére a dolgokat, azt viszont tudtam, hogy őt egy-két jól célzott szóval is padlóra tudom küldeni. Egyszer csak megunta ezt és a munkahelyi nyomás miatt is, ki akart szállni. Mindenesetre, én úgy hiszem, hogy a mi életünkben, ami valójában, ha eredeti útvonalon halad, mi sohasem keresztezzük egymást. Vagy ilyen sok véletlen van vagy ez az Isten keze. Én úgy hiszem, hogy ez utóbbi. De várom ki mit gondol.