Mégis hol van a Bibliában ez a rész?

A Lukács írása szerint való Szent Evangéliom » 17. fejezet

26

És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

27

Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.

28

Hasonlóképpen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;

29

De amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:

30

Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.

31

Az nap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és aki a mezőn, azonképpen ne forduljon hátra.

Máté 24:36-39

"Senki sem tudja, melyik az a nap, és melyik az az óra, sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak az Atya. Mert amilyenek Noé napjai voltak, olyan lesz az Emberfiának a jelenléte is. Mert amilyenek az özönvíz előtti napok voltak – az emberek ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit nem vettek észre, míg el nem jött az özönvíz, és el nem söpörte mindnyájukat –, olyan lesz az Emberfiának a jelenléte is"

Szia,

Én voltam az a valaki és azt írtam, hogy "az Úr Jézus Krisztus és apostolai is valós eseményként hivatkoztak" rá.

Íme a hivatkozások:

1. Máté 24:37-39

2. Lukács 3:36-38

3. Lukács 17:27

4. Zsid. 11:7

5. I.Pét. 3:20

6. II.Pét. 2:5

7. II.Pét. 3:6

Egyébként 68 újszövetségi ige található, melyek közvetlenül visszautalnak Mózes I. könyvének 1-11. fejezeteire! Ezenfelül sok más közvetett utalás is

történik I.Móz. 1–11 fejezeteire.

Annak, aki a Szentírást tanulmányozza, fel kell ismernie, hogy az újtestamentumi írók hittek a Mózes I. könyvének első fejezetében felvázolt eseményekben.

Gyakorlatilag minden újszövetségi író hivatkozik a Teremtés könyvének első fejezeteire (I.Móz. 1–11).

Az úr Jézus Krisztus Mózes I. könyvének mind az első hét fejezetére hivatkozott.

A Galáciabeliekhez, a Filippibeliekhez, a Thessalonikabeliekhez (I. és II.), a Timótheushoz (II.), a Titushoz és a Filemonhoz írt levelek és János Apostol II. és III. levelei kivételével minden újtestamentumi könyvben

találhatóak visszautalások I.Móz. 1–11-re.

Az Újszövetség I.Móz. 1–11 minden fejezetére (a 8. kivételével) visszautal.

Minden újszövetségi író nyilvánvaló módon történetileg

pontos, hiteles híradásként fogadta el Genezis első

fejezeteit.

A keresztény egyházak eltérő módon vélekednek a keresztségről, de többségük azt tanítja, hogy a keresztség a Krisztusba, mint Megváltóba vetett hitet jelképezi. Ahogy az alábbi összefüggésre pillantunk, gondolkodjunk el azon, vajon a vízzel történő keresztelés nem emlékeztet-e bennünket az özönvízre. I.Pét. 3:20–21 összekapcsolja a kettőt:

Özönvíz - Vízkeresztség

- Egy bűntől megrontott világ vízzel elboríttatott.

- Egy bűnös ember, aki Krisztusra bízta üdvösségét, vízzel elboríttatik.

- A bárka kiemelte Isten követőit a vízből.

- A Krisztusban hívőt is kiemelik a vízből.

- Miután az özönvíz elkezdődött, 40 nap és 40 éjjel esett. - Jézus keresztsége után 40 nap és 40 éjjel böjtölt.

- Az özönvíz után a galamb visszatért Noéhoz jelezve, hogy már biztonsággal ki lehet menni az elpusztult világba.

- Miután Keresztelő János megkeresztelte Jézus Krisztust, Isten Lelke galambként alászállt Krisztusra. Akkor Jézus kiment a pusztába, ahol megkísértetett.

Egy másik figyelemreméltó párhuzam is fellelhető a bárka és Jézus Krisztus között. Mindkettő egyedüli menedékként szolgált a borzasztó ítélet elől. Mindkettőben Isten tökéletes, előrelátó gondviselése nyilatkozik meg, és bármely bűnös ember mindenféle ellenszolgáltatás nélkül igénybe veheti. A hétköznapi értelemben vett „bölcsesség” mindkettőt kételkedve, sőt gúnyolódva fogadta, és megkérdőjelezte alkalmasságukat.

Mindkettő a maga nemében páratlan és szörnyű bántást

szenvedett el azért, hogy másokat megmentsen. Az emberek

gúnyt űztek abból a gondolatból, hogy víz fog alászállani az égből, és hogy szükség van valamire, ami megmentheti őket.

Napjainkban sokan megvetéssel tekintenek a keresztre, és elfogadhatatlannak tartják azt a gondolatot, hogy megmentésre szorulnak. A bárkában sok férőhely volt, Krisztus is helyet készített számunkra, ahol sok lakóhely van (Ján. 14:2–3). A bárkának egy ajtaja volt, amelyet Isten zárt be; Krisztus azt mondta, Én vagyok az ajtó” (Jn. 10:9). Isten ezt is be fogja zárni. A bárkát a szurok tette lékbiztossá (héber: kopher), Krisztus vére kiontása által „vízhatlan” váltságdíjat (héber: kopher) fizetett értünk, ami tökéletes védelmet nyújt.

Üdv. Péter

" Érdekes, hogy Jézus egy másik akkoriban ismert történetre is hivatkozik, mely szegény Lázárról és a dúsgazdagról szól. Valamiért azt még sem értik szó szerint a fundik."

Én is fundi vagyok, én is szó szerint értelmezem.

#6

Az hogy egy ó- és újszövetségi dolog/esemény közt párhuzam van, nem újdonság. Rengeteget fel lehetne sorolni. De ez miért jelentené azt, hogy az adott ószövetségi esemény valós történelmi esemény lenne, vagy szó szerint úgy történt volna, ahogy benne szerepel. Például a többség Jónás történetét sem tartja valós eseménynek, sokkal inkább egy példázatnak, ettől függetlenül Jézus 3 napos sírban fekvését a cethal gyomrában eltöltött időhöz hasonlítja a Szentírás.

Miért zárná ki egymást a kettő?

"Én is fundi vagyok, én is szó szerint értelmezem."

Ez remek, akkor ezek szerint a pokolban sínylődők szenvedését egy kis víz enyhítheti, a menny és pokol átjárható, még ha szakadék is tátong közte és végre bebizonyosodott a katolikusok közbenjárókra vonatkozó tanítása, mert a dúsgazdag Ábrahám közbenjárását kéri.

"Szóval ha én hivatkozok a Harry Potterre, mint egy ismert történetre, az azt jelenti hogy történelmi eseményként gondolok rá?"

A materialisták szerint igen, a hívők szerint ezt könnyedén el lehet dönteni logikailag, hogy nem