Ebben az esetben Isten hogy vélekedik rólam? Várható e még a pártfogása? Ha igen, hogyan?

Szóval az életem teljesen tönkrement. Ennek már, majdnem két éve. Azóta hullámhegy-hullámvölgy az életem, inkább völgy... Eddig mindig mást kerestem, akit hibáztathatok, vádolhatok érte. Úgy éreztem Isten nem segít nekem. Aztán jött a megvilágosodás. Minden gondom és bajom fő okozója én vagyok. Mint egy filmben, úgy peregtek le az események ma a szemem előtt. Amikor vádlón kérdeztem Istent, hol volt, miért nem segített, nem kaptam rá választ. Ma lepergett a szemem előtt, hogy valójában egészen addig a végső pontig, hányszor de hányszor próbált meg segíteni, de én nem tudtam a segítséget értékelni. Itt vagyok, tudom, hogy minden, ami velem és sajnos ez miatt a környezetemmel is megtörtént, az én hibám. Úgy fogalmaznék, hogy megszegtem a szabályt. Áthajthat az ember kétszer, háromszor a piros lámpán, lehet, hogy nem lesz baja, de negyedszer nyomorék maradhat. No velem ez a helyzet most. Itt állok a kilátástalanságommal, és nem tudom, mit gondol rólam most az Úr? Fog még segíteni nekem? És ha igen, hogyan? Igazából egy furcsán kellemes, öröm és nyugodság járja át a szívem, úgy hiszem, ez tőle van. Csak ugye vannak azok a fránya praktikus dolgok az életben, amiket nem becsültem, elvesztettem. Visszakaphatom e őket? Vagy most hogy lesz?