A Katolikus Egyház hogyan értelmezi a (Jn 8,58) -at?

"Hogyan egyeztetik ezt össze akkor a Szentháromság tanításukkal, ami bár hangsúlyozza Krisztus istenségét, de örökkévaló mivoltát tagadja?"

A Szentháromságról szóló tanítás nem tagadja Krisztus örökkévaló voltát. A nicea-konstantinápolyi hitvallás azt mondja, hogy az "Atyától született az idő kezdete előtt". Tehát mielőtt még a teremtés elkezdődött volna, amikor még nem volt idő, csak Isten. Krisztus öröktől fogva a Szentháromság része. És mivel Isten állandó, nem változik, így nem is lehetne másképp.

@ "A Niceia-konstantinápolyi hitvallás szerint azonban Krisztusnak volt kezdete: született, de nem teremtetett"

A hitvallás pontosan:

"Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett."

Az isteni Fiú az idők kezdete előtt született. Az idő teremtett valóság, márpedig az Atya mindent, így az időt is a Fia által teremtette, vagyis a Fiú is időtlen és idő felett álló. A Fiú születése tehát egy időtlen, örökkévaló születés, amit viszonylag könnyű levezetni és belátni. A Fiú ugyanis az Atya szeretetéből született, márpedig ha az Atya örök és időtlen, akkor a szeretete és a Fiú utáni vágya is örök és időtlen, amiből szükségképpen következik, hogy akkor a Fiú is örök és időtlen.

@ "Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok - mondta Jézus. Ezzel Krisztus egyértelműen arra utalt, hogy ő volt az az isteni személy, aki Mózessel beszélt a csipkebokorból, vagyis JHVH, mint az Ószövetség Istene."

A JHVH az Ószövetségben mindenhol az Istent az Atyát jelenti. Mindent az Atya tesz és csinál, sehol nem jelenti a Fiút. Az megint más kérdés, hogy az Újszövetségből már tudjuk, hogy Isten, az Atya mindent a Fia által tesz, tehát amikor Isten megteremti a világot, valójában rejtetten a Fiú teremti a világot, s amikor az emberekhez szól, a Fia által szól, vagyis rejtetten a Fia beszél. Egyszerűen nincs értelme annak, hogy az Ószövetségben szétválasszuk, hogy melyik isteni személy cselekszik vagy beszél. Végső soron mindent Atya tesz és mond, de mindig a Fia által.