Erre mit kell mondani? Tanítónő kérdezi: "Xy, nem zavar, hogy bejöttem? "
Még alsós - általános iskolás voltam; és akkor becsöngettek, és osztálytársam még beszélgetett, háttal az ajtó felé; az első esetben az osztálytársam, akire rászólt a tanítónő, kicsit távolabb volt az ajtótól, a második esetben kicsit közelebb.
Ugyanaz a tanítónő volt, nem ugyanaz az osztálytárs; és talán mindkét eset 4. osztályos koromban történt, vagy egyik 3. másik 4. , azt már nem tudom.
És akkor első párbeszéd, tehát első eset:
-Xy, nem zavar, hogy bejöttem? (-ilyen mérges, hisztérikus, kicsit leszídó; de amúgy a válasz után mégleszídóbbá/hisztérikusabbá vált)
És akkor mondta a mate-em, hogy:
-Nem.
És akkor jött erre a tanítónő:
-Nézzenek oda, még nem is zavarja!
És akkor gondolom mondta, hogy
-Ja , de.
Na és akkor a második eset, nem olyan nagyon sok idő elteltével; de talán pár hónap minimum volt; szóval nem emlékszem pontosan;
Második eset, másik osztálytársammal, same tanítónő:
-Xyz, nem zavar, hogy bejöttem?
Így kicsit így felocsúdott, mert úgy elmerült valamiben nagyon, akkor voltak pl ilyen chips-es tazók is meg pörgentyűk, meg bionicle lego, stb. vagy lehet, hogy csak amúgy másról beszélgetett másik mate-emmel, de mindegy, szóval az a lényeg, mint az előző esetben, hogy nem vette észre , hogy bejött a tancsi.
Na és akkor ő meg (Szerintem ez lett volna az optimális válasz, tehát ez az osztálytársam énszerintem a jó választ adta. Normális, kulturált, tisztességes választ, ami a szövegkörnyezet alapján is jól kijött, adta magát; és akkor tehát mondta, hogy: )
-Ja ,de...
És akkor erre a tanítónő:
-Nézzenek oda, még zavarja is!
És akkor gyorsan így mondta, hogy
-Ja nem , nem... -ő itt már tutira mondta ezt a végén , meg szerintem a másik osztálytársam is.
És akkor a második eset után elmondtam ezt a bátyámnak, és akkor azt mondta, hogy ez tipikusan az a kérdés, amire nem lehet jó választ adni.
Na, most akkor mit izélkedik tovább a tanár a gyerekkel, hát ha nem zavarja, akkor az a baj, ha meg zavarja, akkor az a baj? Há' de most mé'?? :O :S "Má' megin' nincs rajta sapka..." Legalább valamelyiket fogadta volna már el; csak akkor már lehetséges, hogy eleve valamiért benne volt az ideg, azt én nem tudom, de úgy csak túl gyorsan akarta lereagálni, hogy még egy kicsit így tovább így nem fenyíthesse, de hogy azt próbálta elérni talán, de már reflex-szerűen, hogy a gyereket még nyomassza már még egy kicsit, hogy nem vette észre, hogy ő bejött. Tehát még tovább akarta nyomasztani, talán a lelkiismeretére hatni. De olyan hirtelen dobta oda azt a reakciót, hogy "Nézzenek oda..." Hogy azt annyi idő alatt talán nem is gondolta át. Hogy erre most akkor a második esetben lévő osztálytársam jó választ adott. Ő nem volt bunkó, amikor észrevette, mert a tanár felhívta rá a figyelmet, hogy zavarnia kéne, tehát ő pont, hogy jól válaszolt, azzal, hogy zavarja. Ez kb ilyen a "Vedd már észre magad!!" "Jó, jó, észrevettem!" Tehát észrevette, akkor most mi a baj. Egyébként simán lehet tényleg, hogy a tanítónő már eleve feszült volt, már valami tök egyéb dolog miatt, még mielőtt oda ért volna a tanteremhez; és azért nem kapcsolt időben, hogy nem kéne azt a gyereket tovább ekézni, meg hát nemtom mennyire érezte a gyerek megszégyenítőként. És úgy csinált a tanítónő, tehát úgy értékelte, a második esetben is, mintha a gyerek pofátlan lett volna. Az első esetnél még megértem; de a másodiknál azt a választ kapta, amit egy ilyen kérdés után várhat, ami evidens, ha válasz érkezik. Meg egyébként szerintem annyira az első osztálytársam sem csinált rosszat. Mert a másodiknál meg pont a "Nem zavar" -válasznak örült. Vagy akkor ilyenkor készítsük föl előre a gyereket; hogy mondja azt , hogy "Észrevettem, hogy bejött a tanárnő"; vagy "Észrevettem, hogy bejött Kati néni?" Mert ha pl annyira bele van merülve valamibe, vagy még pl nemtom, mennyire lehet fáradt, hogy esetleg lassabban kapcsol, hogy már megérkezett a tanár; vagy pl még itt olvastam ilyet, hogy volt két srác, padtársak; és akkor bejött a tanár; és az egyik ilyen tök fáradtan még így rá volt borulva a padra; és akkor az osztálytársa mondta neki ilyen kedvesen, de picit sürgetve, nehogy baj legyen, hogy "Álljál már föl!" És akkor erre a gyerek, aki még tök kómás volt, azért volt a padra borulva a feje; ő pedig mondta kicsit ilyen idegesen, hogy "Áll a f...om!!" :) Ez most félig-meddig ilyen kis kitekintés volt, hogy esetleg még a fáradtság is közre játszhat. Na, szal, hogy miért kell nyúzni már a gyereket tovább, na? Realizálta, hogy bent van, akkor most miért?
:D
Ti mit mondanátok?:) Egyébként lehet, hogy kéne egy ilyen, hogy előre szólni mindenkinek a gyerekének, hogy erre akkor végülis mit kell mondani egy ilyenre, hogy felkészíteni, hogy ne érintse rosszul, hogy vannak ilyenek, mert pl cefetül rosszul eshetett annak az osztálytársamnak, aki mondta egyből, hogy "Ja, de, zavarja." A másiknak (1.) nem annyira, ő még annyira benne volt a játékban, hogy talán mosolygott is, és úgy mondta, hogy 'nem zavarja'. :) De az másodiknál, aki meg abszolút nem volt még ennyire se tiszteletlen, hanem tök kedvesen visszajelezte a tanárnak, hogy "Ja, jó, észrevettem már, hogy be tetszett jönni; már megyek is a helyemre, meg vigyázzban is állok, mint a kisangyal!" ---Szóval neki amikor mondta egyből, hogy "Ja, de!", akkor azzal pont jelezte is, hogy okés, felfogta, hogy már kezdődik az óra; tehát abban a mondatában neki az volt, amit a kisangyalos mondatba írtam. Tehát ő ezt nem mondta ki ilyen hosszan, de a tanítónőnek így kellett volna értelmeznie a mondatát, mert ő tényleg nem volt tiszteletlen, tényleg nem volt pofátlan.
De viszont hirtelen a gyerek se feltétlenül tud olyan jól reagálni, egyébként énszerintem az első osztálytársamnak fogalma sem volt róla, hogy olyankor mit kellett volna mondani, mi lett volna az evidens válasz; tehát, hogy zavarja. De valszeg őnála se tetszett volna a tanítónőnek az se, hogyha 'zavarja'. Szóval akkor ilyenkor... ? :):D
De egyébként a kérdés az volt, hogy zavarja-e, tehát végülis a feleletek a kérdésre válaszoltak:)
Amúgy előbb ezen szakadtam, hogy milyen durva lenne, ha tényleg a gyerek közli, hogy
"De, igen, tessék má' kimenni!":D:D XD
Ez tipikus költői kérdés, amire az ember nem vár választ, csak szembesíteni akarja a másikat az illetlenséggel.
A helyes reakció egy diáktól az, hogy "Elnézést", majd csendben a helyén marad és előre néz.
Egy tanár sem akar választ kapni erre a kérdésre, csak fitogtatják vele a felsőbbrendűségüket.
Ugyanilyen az "xy, nem zavar, hogy beszélek?" Nem szabad beleszaladni, elnézést kell kérni és csendben ülni.
Egyébként én utálom az ilyeneket, mert megszégyeníti a felnőtt a helyzettel a diákot. Persze mióta szülő vagyok, kicsit elnézőbb vagyok a pedagógusokkal, hogy egyesek csak évekkel később fordulnak ilyen eszközökhöz, én biztosan bekattannék az első évben.
Ez ezerszer előfordult nálunk is, amikor vki nrm jagyta abba a pofázást, miután bejött a tanár. Szerintem még kicsit vicces is. Itt nem "felsőbbrendűségről" van szó, hanem tiszteletről és illemről. A mai világban már ezek sajnos kezdenek kiveszni. Én 2003-ban voltam elsős. Minket még úgy neveltek, hogyha bejön egy tanár, akkor a helyedre kell menni, megállni, együtt köszönni, majd csöndben lenni. A hetesnek meg kint jelenteni. Mi ezzel a baj?
Amúgy az ilyen kérdésre én mindig csak annyit mondtam: Elnézést - csintalan mosolyból lassan közömbössé váló szájjal.
Köszönöm, erre is ment a zöld:)
Ja egyébként pl konkrét szituációkra nem voltunk kiképezve illemből, például senki sem számított rá, hogy valamelyik osztálytársunk valaha esetleg meg fog kapni egy ilyen kérdést, és hogy erre akkor pontosan mit lenne optimális reagálni. Pl ha még sosem voltál ilyen szituációban, akkor honnan tudnád, hogy amit válaszolni akarsz, az például pont rossz? Meg, pl az első osztálytársam esetében; ott meg lehet, hogy pont azt érezte, azzal lenne iszonyúan , kíméletlenül, kegyetlenül bunkó, hogyha a szemébe vágná, de még , ha nem is úgy gondolja, hogy zavarja. Plusz, az egyik osztálytársamnak az egyik válasz nem jött be, nem vált be; és nem tudom, hogy akkor ott volt -e a másik osztálytársam, és hallotta-e, hogy azt az adott választ neki a tanítónő nem fogadta el; mert ha pl hallotta, és esetleg hirtelen pl nem volt jobb ötlete, meg hogy olyan gyorsan végiggondolja, hogy a tanítónő még esetleg adott válasznak az ellenkezőjét sem fogja elfogadni. Nem látott még ilyen szituációt, ezért nem is tudta mérlegelni, meg nagyon ideje se volt; csak gyorsan valamit reagálni kellett a tanárnak, hogy "Jól van, észrevettelek"-persze nemígy, csak ezt kifejezve és magázó stílusban- , amiről a tanár megkapja azt a visszajelzést, hogy már figyel. Meg pl ha a gyerek egy másik szituációban pl kap valami kaját, pl nagyon nyálkás krumplipürét, és meg akarja próbálni megfogalmazni, hogy mire hasonlít, és akkor a legjobb szó, amit talál rá; tényleg nincsen benne rossz szándék, csak keresi a megfelelő szavakat, amihez hasonlítani tudná; amit ő ismer; tehát na. Pl 5 éves gyerek meg a szókincse, és próbálja minél jobban leírni, és akkor azt mondja, hogy "Olyan, mint a moslék". De mivel még előtte soha nem került ilyen szituációba, ő meglepődött, és meg is ilyedt attól, mert totál nem számított rá, hogy ezen az, aki főzte, meg fog sértődni, mert nem gondolta, hogy a moslék az egy rossz dolog; ő csak tök ártatlanul meg akarta fogalmazni, hogy mire hasonlít. Hogy az állagára keresett valami jelzőt, ami tök megfelelően, tisztán, pontosan, precízen leírja, a maga gyerek-szókincsén belül; meg azt se tudta, hogy nem kéne ételeket más dolgokhoz hasonlítani. Először mondta, hogy olyan, mint a sárgaborsófőzelék, de aztán meggondolta, átgondolta, és mégjobban, még precízebben, még pontosabban le akarta írni. És valami jó trutymós dolgot akart mondani, de őbenne meg fel sem merült, hogy ez sértés lehet valakinek a számára. Nem volt benne rossz szándék; nem is látott még moslékot, csak azt tudta, hogy annak olyan jó "trutymós" állaga van; és valamivel nagyon ki akarta fejezni, erősen agyalt, hogy találjon ki valamit, amivel pontosan leírhatja, megfogalmazhatja. És akkor a főzője meg ottan elkezdett hisztériázni, hogy "Az nem moslék", de mondta a gyerek, hogy nem is azt mondta, csak olyan, és megijedt, és még mindig nem értette. És akkor a főző meg el is panaszolta az anyjának, hogy ez a gyerek de bunkó, mert mit mondott, pedig nem volt benne semmi sértő szándék. És akkor otthon még kapott egy leszídást a gyerek, hogy ezt most hogy gondolta, debunkó! Meg ilyen ijesztő tekintetet, és nem értette, és tökre meg volt lepődve és ki volt akadva a gyerek, hiszen nem akart senkit megsérteni, meg nem is nagyon volt min megsértődni, hiszen ő csak az állagára keresett egy hasonlító jelzőt, amivel körülírhatja. Nem volt benne semmi ártó szándék, és ha tudta volna, hogy az rossz, akkor nem mondta volna. Tehát ha még nem került olyan szituációba, akkor hogy jutna eszébe valakinek ezt előre elmagyarázni, mikor nem is annyira evidens? Tehát ez meg így tök rossz. Minden egyes szituáció nem merül fel előre minden szülőben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!