Létezik a magyar nyelvben olyan érzelmileg semleges, napszaktól függő vagy független (el) köszön (t) ési forma, ami magázódó viszonyban meg állja a helyét?

"Szép napunk van!"-ez egy kijelentés, nem igen megy el köszöntésnek A "Szép napot!" - meg olyan angolszászos és nekem erőltetettnek tűnik.

De kipróbálom a 20-ast, Weöres Téma és variációkkal ma a hivatalos ügyem intézésekor (ha nem jelentkezem este,akkor viszontköszönésként agyonvertek):

Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen

és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.

Ma szép sugárzás van, csupa idő, kutyáznak az árokszélek a

futkosásban és a nap nótával tölt mindenkit, még a hangzásból is

rabkocsi remekel.

Ma szép futkosás van, csupa mindenki, sugárzik az árokszél a

kutyákra és az idő remekül tölti a napot, még a hangban is nóta

rabkocsizik.

Ma szép kutya van, csupa futkosás, rabkocsi nótáz telten és

mindenki hangosan remekel az árokszélen, még a napból is idő sugárzik.

[link]

Esetleg simán az, hogy Kívánok! És nem tudni, mit. Sokan köszönnek így.

Vagy kívánj átlagos napot.