Létezik a magyar nyelvben olyan érzelmileg semleges, napszaktól függő vagy független (el) köszön (t) ési forma, ami magázódó viszonyban meg állja a helyét?
Érzelmileg semleges alatt azt értem, hogy:
- a találkozás számomra nem öröm (de nem is bánat), üdvösség, tehát nem "Üdvözlöm"
- nem tisztelem - "Tiszteletem"
- nem kívánok semmilyen jót (de rosszat sem) - reggelt, napot, estét, éjszakát
- nem kívánom sehol megcsókolni - "Csókolom, Kezét csókolom"
- nem óhajtom viszont látni.
Tegeződésben ott van a "Szia", Helló", amik nekem semlegesnek hatnak, viszont magázódásban nem használjuk.
Ha valaki jól tud angolul, akkor arra is kíváncsi volnék.
válasza:Egyáltalán nem kötözködni akartam.
Mindig is zavart, hogy jó napot kell kívánnom valakinek, akinek egyáltalán nem óhajtok jó napot, vagy viszont látást "kívánok" vadidegeneknek, akikről tudom, hogy valószínűleg soha nem látom többet, vagy ha igen, akkor sem szívesen.
Fentebb említette valaki az orvost, akit biztos, hogy nem akarjuk viszont látni - legalább is nem olyan körülmények között. vagy ott vannak pl. a nyilvános intézetek (rendelő, posta, okmányiroda, stb.), ahol olyan vadidegeneknek mondjuk, hogy "viszlát", akikkel eddig soha és eztán sem fogunk találkozni.
Én kifejezetten örülnék, és használnék semleges köszönési formát, ha létezne.
Az angol nyelveben a "Hello" talán ilyen semleges forma.
válasza: válasza:erre a problémára még rárakódhat, ha nem emlékszenek, hogy tegeződtek-e, vagy magázódtak
Karinthy Tegezés
(Kínos szünet. Mindkettőnek sürgős dolga van, de nem mernek elválni, mielőtt nem tisztázódott a tegezés kérdése: mert elválni vagy «szervusz»-szal lehet csak, vagy «alászolgájá»-val - tertium non datur)
Másik: Hát a... izé... a család mit csinál? Sok a baj ilyenkor a családdal, mi?
Egyik (bután): Milyen családdal?
Másik: Hát a... (tréfásan) a családunk? A nagyságos asszony, meg a gyerekek?
Egyik: Az én gyermekeim?
Másik: A - persze, persze. A gyerekek.
Egyik (nem érti még mindig): Hja, hogy az én gyermekeim - vagy...
Másik: Na igen - csak úgy mondtam, hogy a «családunk», ahogy mondani szokták tréfásan, hehehe.
válasza:A hello nem tegeződő.
A köszönés, bár kívánság, mára ezt nem fejezi ki, puszta udvariassági forma.
Különben nevetséges lenne egy jó összeveszés után a viszlát elköszönés. Pedig megteszik. Mert abban a pillanatba nem viszontlátni akarnak, mindössze jelzik, hogy részükről befejezték, távoznak.
válasza:#4 >>Vannak a vallásos köszönések: <<
Ott van a kérdésben, hogy nem tiszteli és nem kíván semmi jót.
Azonkívül a nem vallásos emberek jó részét kifejezetten provokálják ezek a lózungok: egy paptól sem viselem el, ha így köszön civilben az utcán, vagy ha bejön a hivatalba ügyet intézni, mondjuk autó átírást. Akkor engem ne dicsértessen
Olyan szerencsére még nem fordult elő, hogy egy ismerősről ne tudjam, hogy tegeződünk-e, vagy sem.
Az más kérdés, hogy felnőttként ki kell találni, hogy másik felnőttel tegeződünk vagy magázódunk egy adott szituációban.
Volt már, hogy "kézcsókom"-ra megsértődött valaki, mert nem tegeztem le. Nem tudtam belőni a korát.
A "helló" a magyar nyelvben tegeződő viszonyt feltételez szerintem. Az angolban pedig informális közegben semleges, de talán még hivatalos formában is elfogadható.
(Off.:
#14
Hogy tudtad úgy belinkelni a szöveget, hogy ne a lap tetejétől kezdődjön?)
válasza: válasza:Szép napunk van!
Ez elmegy köszöntésnek, és tök semleges. Bár régi már a kérdés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!