Létezik a magyar nyelvben olyan érzelmileg semleges, napszaktól függő vagy független (el) köszön (t) ési forma, ami magázódó viszonyban meg állja a helyét?
Érzelmileg semleges alatt azt értem, hogy:
- a találkozás számomra nem öröm (de nem is bánat), üdvösség, tehát nem "Üdvözlöm"
- nem tisztelem - "Tiszteletem"
- nem kívánok semmilyen jót (de rosszat sem) - reggelt, napot, estét, éjszakát
- nem kívánom sehol megcsókolni - "Csókolom, Kezét csókolom"
- nem óhajtom viszont látni.
Tegeződésben ott van a "Szia", Helló", amik nekem semlegesnek hatnak, viszont magázódásban nem használjuk.
Ha valaki jól tud angolul, akkor arra is kíváncsi volnék.
válasza:A török büfések már feltalálták a megoldást: "szia, uram!"
Egyébként a kérdésre a válasz, hogy NEM létezik.
Könnyen belátható, hogy a magázódás természetéből fakadóan mindig van egy (implicit) alá- fölérendeltségi viszony, tehát a semlegesség nem fér össze vele.
válasza:Vannak a vallásos köszönések:
-Áldás, békesség! (református)
-Dicsértessék a Jézus Krisztus! (katolikus)
-Erős vár a mi Istenünk! (evangélikus)
válasza:Az Üdvözlöm az jó - az "üdvösséghez" nem sok köze van ,de ha zavar a szótő hasonlósága, magadban hozzáteheted, hogy de le vagy szarva ám, ne hidd, hogy üdvödet kívánom.
Ezt azonban azért ne hangosan, mert akkor megint csak nem lesz "érzelmileg semleges".
válasza:Imádom, amikor a doki várójában az elmenők: "Viszont látásra"-val távoznak.
A fene akarja őket viszont látni.
OTT biztosan nem.
válasza:Az üdvözlöm, jó napot teljesen semleges. Azt jelentik, hogy "látlak, felismertelek, ezt jelzem is a szokásos módon, mert nem vagyok bunkó". A maradék többletet meg lehet érzékeltetni a hangsúlyokkal vagy az arckifejezéssel.
A gyakorlatban a szavak, kifejezések nagyon sokszor nem szó szerint értendők, kár szétcincálni őket elemekre. (Az ilyenek szoktak kötözködni, hogy a buszra nem felSZÁLLUNK, hanem fellépünk.)
válasza:Hordj kalapot, akkor azt megemelheted. Férfiak közt a kézfogás. Az üdvözlöm szerintem semmilyen örömet nem fejez ki, ez kb annak a kijelentése hogy köszönök.
Egyébként a szia csak látszólag semleges, az ugye a szervusz rövidülése, ami meg az alászolgálja latin verziója.
Az biztos, hogy a vallásos köszönési formákat mellőzném.
Számomra az "Üdvözlöm" és az "Üdvözöllek" szavaknak erősen pozitív hangulata van, még akkor is, ha lehet ezt - és minden egyéb köszöntési formát is - fapofával, vagy gúnyosan is előadni.
De nekem nem az a célom.
A "Jó napszakot kívánok" köszöntésekben meg benne van, hogy valami jót kívánok. Tudom, hogy ezt senki sem veszi szó szerint, de azért ha volna helyettük más én azt használnám.
Nagy bunkóság csak "Napot, Reggelt, Estét" mondani?
Az pedig, hogy a magázódás alapból egy alá-fölé rendeltséget hozna magával, én nem gondolom. Két ránézésre nagyjából azonos korú, ismeretlen felnőtt ember találkozásakor ha magázódik még nem jelenti azt, hogy az egyik behódol a másiknak.
Viszont ma már nem azt jelenti a "Szia". Pont, hogy kikerült az alá rendelt viszonyból.
"Köszöntöm"
Talán még ez hangzik a legsemlegesebbnek.
Viszont élőnyelvben, napi szinten talán ez hangzik a legszokatlanabbul is.
Furcsán hangzik a fülemnek de megfelelőnek tűnik, mivel ez csak egy szimpla köszöntés.
De mégiscsak az "Üdvözlöm" az, ami megszokott és talán mégsem annyira "üdvös".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!