Meghalt a barátnőm nagymamája. Jogosan akadt ki az apja hogy részvétemet fejeztem ki, nem pedig őszinte részvétemet?
Meghalt a nagymama. Amikor találkoztam a barátnőm apjával akkor mondtam neki, hogy “részvétem” és kezet fogtam vele, segítettem amiben tudtam (elvinni őket ügyet intézni, ilyesmi). Kedveltem amúgy a mamát.
A temetés után tudtam meg hogy nem látnak engem többet szívesen maguknál. Az oka: én nem “őszinte részvétet kívántam” ahogy illett volna csak részvétet és én voltam az egyetlen aki nem sírt a temetésen, ezzel megsértve az elhunytat meg őket is.
Nem vagyok sírós! Nem értem miben jobb hogy sok érdekember meg képmutató “A legmélyebb őszinte részvétemet kívánom” szöveget mondja, majd elmegy a temetésre és ott bőg, közben meg egész életében az elhunytat szidta, sőt a halála után azonnal az anyagi dolgairól pletykált. Pl erre az emberre miért nem haragudnak? Én nem vagyok az a lelkizős, támogattam a barátnőmet mindenben, szó nélkül kivettem szabadságot hogy egész nap vigyem őket autóval. Ez semmi? Csak a látszat dolgok érnek valamit vagy ha az ember a másik orra alá dörgöli?
válasza: válasza:Nem volt jogos. Kifejezted normálisan a részvétedet. Nem a pontos szavak a lényegesek. Ráadásul még segítettél is nekik intézkedni. Ebből is az látszik, hogy törődsz velük.
Ha neki ez nem elég, és azon lovagol, hogy pontosan milyen szót mondtál ki, akkor nem normális. És erre a gyász sem magyarázat.
Az meg már nagyon túlzó, hogy ezért nem látnak szívesen.
Szerintem is menekülj és ne akarj egy ilyen családdal semmilyen viszonyba se kerülni.
válasza: válasza:Csak sajnos ez a feltétel nem működik.
Legkésőbb a terhesség idején a rokonok családosan odaköltöznek a lányhoz (vagy fordítva), és utána neked véged. Mert akkor már esélyed se lesz menekülni.
válasza:10
Ráadásul nem is a könnyek számítanak. Én nagyon szerettem a nagyszüleim, de egyikük temetésén sem sírtam. Tulajdonképpen általános iskolás korom óta egyáltalán nem pedig, temettem is, volt hatalmas szerelmi bánatom stb. Fájni fáj, de sírni nem tudok.
Köszi mindenkinek! Szerintem az “apósnak” az a baja velem hogy értelmiségi vagyok. Ő 8 általánost járt mert dolgozni kellett a traktoron, amivel nincs is baj, de lenézi aki tanult mert az nem munka hogy ül valaki egy íróasztalnál. Amikor napi 12 órát dolgozom egy project miatt, akkor benyögi hogy ne játszam az eszemet, ő is el tudna szundikálni fél napokat. Menjek ki egy napra a földekre, akkor megtudom mi az igazi fáradtság.
Sajnos az “anyós” aki keveri a dolgokat, ő figyel állandóan mindenkit. Amúgy nagyon kétszinű egy temetés volt, olyanok zokogtak, bőgtek akik alig várták évek óta hogy elmenjen.
Nem akarok a családhoz tartozni, de a barátnőm tök más mint ők! 14 éves korától külföldön élt, tanult, így más az értékrendje. Amúgy is a nagymama nevelte fel addig is kb.
válasza:Elég fura és hálátlan ember.Nem volt jogos amit mondott.Az meg tipikus,hogy a fölművesek,gyári melósok lenézik azokat akik tanultak vagy szerintük könnyebb munkát végeznek,ezzel kompenzálják a kisebbrendűségi érzésüket és jönnek a megfogalmazások:ezt munkának lehet nevezni,ennek a büdös a munka,mert valakinek csak az a munka ha megfogog a vas villát és ganézol vagy maltert keversz egész álló nap.Aztán ha más emberek lemorzsolódnak mellőlük,azzal érvelnek ez beképzelt a diplomájára már szóba se áll a kisebbel.Gondolom falusi
leendő apósod vagy onnan származik.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!