Mit tegyek ilyenkor?

A bérmaapám az egyik volt gimnáziumi tanárom. Nagyon jóban vagyunk és azóta is gyakran találkozunk. Emiatt kicsit kezdem már feszélyezve érezni magam, hogy azóta is magázom és mindig "tanár úrnak" szólítom. Nem öreg. Bár az igazat megvallva nem is kifejezetten fiatal. Szóval még az "időseknek járó tiszteletre" sem foghatom. Azon kívül nagyon közvetlen muki. Többször említette már, hogy az iskolában is csak a mihez tartás végett ragaszkodik a magázódáshoz. A saját osztályának érettségi után meg is engedte, hogy tegezzék, szóval arról sincs szó, hogy megkövetelné a "tiszteletet". Nekem azonban még nem mondta és így, hogy már két éve leérettségiztem, kicsit furcsán érzem magam, hogy még mindig "tanár urazom", de én nem merem felvetni, hogy nem lehetne-e esetleg-e... Eddig úgy gondoltam, hogy ez az ő "feladata" lenne és majd csak megteszi, de most már...

Szerintetek mit tegyek?