Budapestiek, ti hogy kezelitek az ember útját elálló / embert leszólító kéregetők tömkelegét?

Ne legyenek illúzióid.

Ma, aki forgalmas helyen van, komoly helypénzt kell fizetnie. Bérkoldus.

Azt meg nem lehet kenyérben fizetni, azért nem szeretik ezt. Ételük meg van aznapra, nem éhesek.

Ha ez neked nem tetszik, nem kell fizetni. Ha senki sem fizetne, nem lennének ott koldusok.

"erkölcsi magaslaton"

Nem értetted: BÉR koldus. 95%-ot KÖTELEZŐEN LE KELL ADNIA.

Nem támogatom ezt. Menjen és keressen máshol pénzt.

Tudom, hogy nem könnyű, de AKKOR SEM támogatom a koldusmaffiát.

Annak, aki nem fogad el ételt, csak pénzt, csak egy fancsali mosolyt tudok adni és odébbállok.

Nem lehet mindenkinek segíteni. Átmész egy-egy nagyobb téren, aluljárón, öten-hatan is kéregetnek. Ha mindenkinek adsz egy százast hetente, elmegy rá kb. 30 ezer Ft-od egy évben. Ez relatív, hogy soknak számít vagy kevésnek, mindenki a pénztárcájához mérten érzi meg.

De nekem egyszer eljött az a pont, amikor azt éreztem, ez egyszerűen nem az én felelősségem. Nem hiszem el, hogy azért adózok annyit szinte minden lélegzetvételem után, hogy ezt a problémát személy szerint nekem kelljen megoldani.

Találkoztam egy asszonnyal. Zoknit árult. Vettem volna tőle a saját méretemben. 4 számmal nagyobbat tukmált rám. Amikor persze nemet mondtam, azt mondta, kenyérre sincs elég pénze. Elmentem, vettem neki egy kiló kenyeret. Erre azért rimánkodott, hogy menjek vissza neki a boltba, és vegyek neki szalámit is.

N e k e m m a g a m n a k nincs pénzem szalámira!!!