A társadalom hülyére veszi ezt az embert?

Ha korábban már többször vagy a békesség kedvéért, vagy kényelemből, de elfogadtad mások ilyen jellegű segítségét, támogatását, dirigálását... egy idő után így lettél a környezeted által "beskatulyázva"!

Van belőle kiút: határozottan vissza-utasítod, hogy mások döntsenek helyetted, hogy mások mondják meg neked, hogy mikor-hol-mit tegyél, vagy ne tegyél!

Először vitáznak veled, majd felháborodnak, hogy nem akarsz tovább a gyámságuk alatt élni, aztán ha valamit rosszul csinálsz: ugye megmondtam, hogy hülye vagy??? ne törődj vele, ők sem úgy születtek, hogy rögtön tudtak mindent. Majd te is belejössz!

különben minden amit felsoroltál a munka mellékhatása. mondhatjuk úgyis hogy a társadalomban élő ember nem is nagyon választhat, mert benne van ebben a kerékben. Ultimátum, mikor legyél hol, ráutaltság a buszsofőrre, a forgalomra, a főnöködre (aki szerzi a munkát neked- ) stb. stb.

Érdekelne kit nézel hülyének. Különben amit itt leírtál egy móddal ki lehet küszöbölni: önellátás.

Vagy a társadalom teljes átrendezése- de aki ilyet tervez, azt hülyének nézik (sokan).

de akkor ki a hülye? az akit ide-oda küldözgetnek, vagy az, aki ide-oda küldözget?

Mert valahol mind a kettő hülye, de az egyik kiokosodik belőle, hogy dirigálhassák, a másik pedig nem tud már dirigálni, sőt, ha tapasztaltabb és bölcsebb vagy az összes intézkedése alaptalanná és elavulttá válhat egyetlen okos beszólástól is.

úgyhogy a dolgot többféleképp lehet felfogni- a hülyére nézés például kevésbé érdemes látásmód a helyzet szemléléséhez.

Hiszen akkor lehetne úgy, hogy nem nézik hülyére. De az milyen lenne? Lehet hogy pont akkor érezné magát az ember hülyére nézve.

Sok mindenen lehet dolgozni, de a dolgok összesége attól még lehet rendben. Ha pedig nem lenne rendben, akkor is csak annyit tudnánk dolgozni rajta, amennyi tőlünk telik.

Ha pedig mindenki azzal foglalkozik, mi az ami tőle telik, akkor már nem az a kérdés hogy mit csinál az az ember vagy ez a párt. Mert megteszem amit tudok, azt a többi majd alakul.

Úgyhogy nem tudom, hülyére nézik e azt az embert, mint ahogy azt sem tudom, mit kéne tennie a helyzetében, azt sem tudom, te it tennél az ő helyében, de ha bármi ötleted van, én szívesen elolvasom.