Hogyan kezeljem ezt a helyzetet?

Tavaly összeköltöztem (első éves egyetemistaként) az egyik csoporttársammal, akit interneten ismertem meg. Online elképesztően jófejnek, szimpatikusnak és nyitottnak tűnt a srác, sok volt a közös érdeklődés, stb...

Megkért arra, hogy hadd legyek a lakótársa, mert én albérletet kerestem, őt pedig nem vették fel kollégiumba. Nem akartam nemet mondani, főleg hogy mindenkivel jóban szerettem volna lenni abban az időszakban. Ott követtem el a legnagyobb baklövést, hogy nem találkoztam vele előzőleg, hanem csak akkor, amikor végignéztük együtt az összes számunkra szimpatikus albérletet Budapesten. Mentségemre szóljon, tök messze laktunk egymástól.

Valójában csak annyi probléma volt a sráccal, hogy menthetetlenül kuka, papucs, szociálisan szubmisszív, és ennek az összes szinonimája. :) Én pedig képtelen vagyok egy (jóképű!) fiúnál kezdeményezni, szóval tartani pedig pláne nem tudom.

Az első egy-két hónapban mindennel próbálkoztam, elhívtam helyekre, kínálgattam mindenféle dologgal, rendeltünk közös pizzát, de valahányszor kínos, tartalmatlan, közhelyes beszélgetés lett a vége. És riportert játszottam mindeközben.

Aztán meguntam a helyzetet, nem mellesleg elképesztően kellemetlen lett számomra a társasága. Feszélyezett, hogy vele élek együtt egy lakásban. Az lett a történet vége, hogy nem köszöntünk, kerültük egymást a házban, mikróra tett papírokon kommunikáltunk, és kitörölt az ismerősei közül. Az utolsó fázisnál nyilván már én is hibás voltam, mert abszolút hidegen hagyott a dolog, de...

visszagondolva már baromira zavar, mert elvégre csoporttársak vagyunk, vannak közös óráink, és ő is benne van a "csapatban".

Hogy javítsam meg a viszonyunkat?