Ezeket hogy csinálták a 80-as években?

Az, hogy a gyerek beleszólhatott-e a ruházatába, családfüggő volt. Én beleszólhattam. Édesanyám nagyon nem szerette rajtam a fekete holmikat, próbált is lebeszélni, de aztán mindig megvette :-) A cipőboltokat is végigjárta velem, hogy aztán rendszeresen visszamenjünk az elsőbe.

Nyilván több családban volt tekintélyelvű nevelés, így biztos több gyereknek kellett felvennie olyan ruhát, ami nem tetszett neki, mint manapság.

Fiúk? Persze, voltak szerelmek is, álmodozások. Szex nem volt jellemző ilyen korban, persze voltak kivételek.

Nem, nem csak álmodoztak. volt kézenfogás, meg csókolózás, meg moziba való meghívás. Meg persze előtte az izgalom, hogy tényleg tetszik-e az illetőnek az ember.

13 évesen mi a csudáért nem elég ez?

Nem, nem beszéltek ilyen ocsmányul....mindenki tudja, mik a mai "szép szavak".

Káromkodás szerintem az akkori fiatalok is tudtak egyet s mást. :-) A fiúk és a lányok... Hát hogyne érdeklődtek volna egymás iránt! Ez így van, amióta világ a világ. De visszakanyarodnék arra, amit az elején mondtam, a 80-as évek fiataljai nem pornón nevelkedtek. Például nem azon járatták az agyukat 10-12 évesen, hogy milyen pózok vannak.

.

Ami a ruházkodást illeti, nem volt akkora választék, mint most. De éppen a 80-as években kezdtek terjedni a butikok, ahol már divatosabb holmikat lehetett venni.

Kérdezted a főzést, az élelmiszereket. Piacra jártunk, ott vettük a zöldséget, gyümölcsöt, gyalog cipeltük haza. Nekem, mint gyereknek, rendszeres szombat délelőtti program volt, hogy kenyérért kellett mennem. Kb. 15 perc volt gyalog, utána jött a sorbanállás. Ott aztán összefutottam osztálytársakkal (az egyik fiú osztálytársam is ott volt minden szombaton). Hazafelé együtt mentünk, csipkedtük a kenyeret, megettük a végét :-). Finom, friss, meleg volt. Otthon nagyanyám morgott érte kicsit, de nem komolyan, levágta a megcsipkedett részt aztán kész.

Csirkemellet pl. jóval később kezdtek filézve árulni, sőt, egy darabig a csirkét is csak egyben árulták. Nálunk (Nyugat- magyarországi megyeszékhely) a közeli boltban sokáig csak csütörtök - pénteken lehetett friss húst kapni. Olyankor nagyanyám megvette, betette a hűtőbe, abból lett a hét végére a finom ebéd. A hús lefagyasztása, előre vásárlása jóval később lett divat.

Édességet sokkal kevesebbet ettünk, csokit névnapra, születésnapra kaptunk, meg hozott a nyuszi meg a Mikulás. Viszont minden vasárnapra sütöttek egy tepsi finom süteményt. Buktát, túrós batyut, kakaóscsigát, vagy palacsintát persze sütöttek máskor is, főleg pénteken volt szokás, kiadósabb leves után. Mondjuk fagyit nyáron sokat ettünk, akár 4-5 gombócot is. Meg persze vattacukrot a strandon, bár én utáltam, sohasem ettem meg.

Igen, csatlakozom az előttem szólóhoz. :)

Nassolás, édesség nem volt minden nap. Hétvégén otthon készítettünk valami süteményt vagy pudingot, meg a nagyszülők is készültek, de hétköznap semmi ilyesmi.

Csokoládét mi is csak nagy ünnepen kaptunk, Húsvétkor, Karácsonykor és születésnapra. Meg ha jöttek vendégek, akkor gyerekeknek csokit hoztak. Mondjuk egy 13 évesnek már csak kevesen hoztak, de abban a korban már nem is vártuk el.