Önözzek, vagy "tetszikeljek"?

Az Önözés tényleg távolság tartóbb. Lásd az alábbi példát:

(Ön) hogy van?

Hogy tetszik lenni?

A tetszikelés közvetlenebb, személyesebb, és kicsit sem udvariatlanabb. Nyugodtan használd az utóbbi udvarias formát, ha bensőségesebb a viszonyotok. :)

U.i.: én is tetszikelve beszélgetek a kedvenc tanérnőmmel. (De ha jól átgondolom, akkor talán mindegyik tanárral így beszélek :D)

Ha "önözöl" akkor azzal saját magadat emeled fel vele egy szintre. És lehet, hogy ez tiszteletlennek tűnhet. Igaz, a másik meg gyerekesnek. Ha "tetszikezel", akkor megtartod a korkülönbséget.

Eszembe jut, anno az egyik gyerek önözte a tanárokat, és valami elképesztő beképzeltnek tűnt vele. Mintha komoly, felnőtt, egyenrangú partnerként kezelné magát a tanáraival. Egy tárgyaláson két nyakkendős úr önözi egymást, nem a diák a tanárát. Középiskolában biztos nem, egyetemen már elmegy.

Döntsön a korkülönbség, mert ha a tanárnő most végzett, és csak néhány évvel idősebb nálad, akkor viszont megértem, hogy röhejes a tetszikezés.

Az előttem szólóval is egyet értek: ahol lehet, inkább kerüld el a megszólításokat, és ne vedd bele az ő személyét a mondandódba. Másképp fogalmazva is el lehet ugyanazt érni.

Pl.: Kér egy teát? / Tetszik kérni egy teát? helyett: Hozhatok egy teát?

Persze tudom, sz*r ügy ez a magázósdi, mert akad olyan, hogy az ember nem tudja rendesen kifejezni vele magát...

“egyetemen már elmegy“ -az önözés

Nem tudom te hol fordultál meg, én három helyen, mindhárom helyen a bekerülő 18 évestől is a magázást várták el, eleve ha nem néven, akkor kollégának szólítottak minden hallgatót. Aki ettől eltért, az kölcsönösen tegeződött. A tetszikelésről már középiskolában igyekeztek leszoktatni mindenkit, ahogy 14 évesen odakerültünk. A nyelvtan tanár egyenesen idegállapotba jött, ha valaki tetszikelt...