Ha valaki meghal, kérheti, hogy saját koporsóba temessék el?

Hmm, nem tudom. Azért ezzel nem állok oda eléjük, hogy héj Muter írj csak egy papírt, hogy ha meghalsz, hogy szétszórhassunk. :D

Felőlem is költse sírkőre ha akarja, de oltári hülyeségnek találom. Mert nem sok sírt vesznek meg 25 év után. Utána a sírkő megy a töltésbe, törmelékbe, a csontokat meg behúzzák az egyik sarokba. Azért jobban haragszom, amikor valakinek semmi baja, de járja az orvost, hogy találjanak valamit, amivel műttetheti magát, és mivel az egyik 50 ezret adott, a másik 100-at, neki csak 200-at kell... Mert "elvárja az a k....a orvos"...

A temető számomra egy olyan hely, ahol valaki sokak bánatán nagyon meggazdagodott. Ravatalózóbérlés 40.000 Ft, szőnyeg 5.000 Ft, takaró 5.000 Ft, mécses 7.500 Ft, hangosítás 7.500 Ft, valami illatosító cucc 5.000 Ft. Ez csak maga 70.000 Ft, és még tételesen felsorolva pár minden, közel 100.000 Ft csak a ravatalozás. A temetőbe míg kiviszik a halottat a sírhoz 15.000 Ft. A koporsóra a nád 8.000 Ft. (termelőtől veszik 800 Ft-ért...) az a paplan a koporsóra 2.000 Ft. Hűtés is napi több ezer Ft. Ha sírhely kell az is csomó pénz, sírásás, visszatemetés, stb. Olyan 350.000 Ft csak azért, hogy elássanak. És még a sírkő is apalhangon, leolcsóbb legsemmibb is ott van, hogy 250.000 Ft. Tehát valamiért van okom rá, szerintem hogy úgy fogom fel, hogy engem minél olcsóbban temessenek el. Én meg is fogom mondani a gyerekeimnek is, hogy én nem fogok milliókat elrakni, persze segítem őket, de én teljesen maradi vagyok, egyedül a számítógép ami megy. Se TV, se telefon, se rádió, semmi elektrokütyü. Még a mikrót se szeretem használni, mert rákkeltő. Már házat is néztem ki, úgyhogy most majd megyek dolgozni nyáron. 2 hónap alatt 300.000 Ft. Jó, abból nem lesz ház, de annyival is közelebb leszek hozzá. Nagyon régi ház, de jó. Csak találni kell egy olyan asszonyt, aki vevő az ilyenekre. Akinek nem a buli az élet, hogy pénteken berug, és vasárnap estére józanodik ki. Ha kijózanodik, és nem olyan alkoholista szaggal van még hétfőn is, hogy majdnem lehányom. Na de mindegy. Ez más téma. Nekem ahogy mesélték, hogy a háború alatt meghalt egyik felmenőm, akit nem tudtak bevitetni se a temetőbe, mert a front nem messze volt a tanyájuktól, és a tanya virágoskertjébe temették el. A somszéd asztalos csinált koporsót, összegyűltek a szomszédok meg a szűk család, és másnap este eltemették. Állítólag az oroszoktól kapott valami fertőzést. Még mindig itt van, sok katona társaságába. Ugyanis a front elvonultával rengeteg halottat temettek el. Persze nem pont oda, meg nem koporsóba, hanem a bunkerbe behúzgálták őket, a bunker tetejét lebontották, és behordták földdel. Kerestük őket, de nem találtuk meg, pedig már fémdetektorral is néztük, hogy esetleg megtudják a még élők, hogy hol van a szerettük. De talán így a legjobb. Ne háborgassuk őket. Dédi is azt mondta, hogy hagyjam őket, ők már megnyugodtak. Nem lesz jobb már senkinek, ha összeszedik őket, és elviszik. Ő se tudta már megmutatni hol van a sír, mert az egész tanyahely el van szántva. De nem is akarta, hogy megbolygassuk őket.