Illik-e a kenyérbe beleharapni, ha pl. gulyásleveshez,
pörkölthöz eszek kenyeret? Vagy csak törni szabad az
etikett szerint? Az etikett és otthoni szokás
eltér/eltérhet egymástól?
Figyelt kérdés
Elvárható-e a családtagjaimtól, hogy ha együtt vagyunk "viselkedjenek" az étkezési etikett szerint.
Nem illik, csak törni. De nálunk ebből nincs probléma. Már a kisgyerekek is tudják ezt.
2014. febr. 18. 10:47
Hasznos számodra ez a válasz?
2/14 anonim válasza:
Csak törni szabad, azt is két kézzel. A családtagjaidtól is elvárható, amennyiben így voltak nevelve.
2014. febr. 18. 11:06
Hasznos számodra ez a válasz?
3/14 anonim válasza:
Engem irritál,amikor a kenyérbe harapnak, ha olyan dolog van feltálalva,ha nem illik.
2014. febr. 18. 11:22
Hasznos számodra ez a válasz?
4/14 anonim válasza:
Szerintem csak törni illik, de otthon nem kell annyira szigorúan venni ezt. Nyilván senki ne egyen undorítóan, de a legszigorúbb etikettet nem szoktuk - mi legalábbis - otthon betartani.
Bár én mindig késsel-villával eszem pl.
2014. febr. 18. 11:24
Hasznos számodra ez a válasz?
5/14 anonim válasza:
Normális ember úgy eszik otthon, ahogy akar. Ha te a magadévá tetted az etikett szabályait, és így érzed jól magad, akkor csináld. De ha mást akarsz rákényszeríteni, joggal gondolnak szexuálisan frusztráltnak, de legalábbis egy befeszült, karót nyelt idiótának.
Magyarul nem várható el.
2014. febr. 18. 12:08
Hasznos számodra ez a válasz?
6/14 anonim válasza:
Egyesek nem ismerik fel, hogy otthon enni vagy egy elegáns étteremben - illem szempontjából tulajdonképpen ugyanaz. Ha pl. otthon (minden nap) marokra fogod a kanalat, harapod a kenyeret szürcsölsz, stb. akkor a ritkább vendéglői alkalmakkor (hiába ismered az illemszabályokat), ügyetlennek, mesterkéltnek, komikusnak tűnsz. Ideális eset az, amikor az ember (ha teheti) otthon is "gyakorolja" ezeket, szinte vérévé válik a helyes magatartás, a gyermekeinek is így adja át. Itt is érvényes: a gyakorlat teszi a mestert.
2014. febr. 18. 12:47
Hasznos számodra ez a válasz?
7/14 anonim válasza:
Érdekes, hogy manapság mindenki olyan rettentő nagy egyéniség és szárnyaló szabad szellem akar lenni egyrészről, de egy kis kenyeret már nem ehetünk kedvünkre, csak kizárólag a szabványoknak megfelelően. Ha köpeny kell az iskolába, kitör a forradalom, de a pörköltevéshez már Hyppolit tanácsait kell követnünk. Ez csak úgy eszembe jutott, nem tartozik szorosan ide, elnézést.
2014. febr. 18. 13:50
Hasznos számodra ez a válasz?
8/14 anonim válasza:
Szóval, ha nekem egy ilyen kenyértörés-mókát szóvá tenne egy közeli rokonom, amikor nála eszek valamilyen alkalommal, az lenne az utolsó alkalom, nem zavarnám máskor ezzel, de lehet, hogy mással sem. Szerencsére valódi emberek vesznek körül, nem mesterkélt sznobok.
2014. febr. 18. 13:57
Hasznos számodra ez a válasz?
9/14 anonim válasza:
Igen, vannak, akikből hiányzik az élet szeretete, a hangos családi ebédek, maszatos gyerekekkel, zsíros ujjakkal, idővel egyre foltosabb terítővel. Ők nem esznek, hanem táplálkoznak, és minél életidegenebb szabályokat tudnak ezzel kapcsolatban betartani, annál elégedettebbek. Ha nekik így jó, akkor csinálják, de ne gondolják, hogy ettől többek lesznek bárkinél is, pláne ne akarják másra rákényszeríteni.
Most komolyan: családtagra rászólni, amiért harapja a kenyeret? Ez vagy látványosan megjátszott finomkodás, vagy súlyos elmezavar tünete.
2014. febr. 18. 15:19
Hasznos számodra ez a válasz?
10/14 anonim válasza:
Eltérhet az otthoni és az éttermi etikett, de szerintem alapvető, hogy ha valakivel egy asztalhoz ülök, akkor megtisztelem annyival, hogy nem eszem számára zavaró vagy disznó módon. Ha valaki nem tud kulturáltan étkezni, felállok az asztaltól, és ha ő emiatt kibírhatatlannak tart, hát tartson, magát minősíti.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: