Mi jöhet még? Miért pont velem történnek meg ezek?

Ne hurrogjatok le, csupán kívàncsi vagyok, mit gondoltok a helyzetemről...

Alsós koromban apám egyszer annyira részeg volt, hogy elment nagypapámékhoz, beugrott a kerìtésen és papát megverte. Csak anyai ágon ismerem a nagyszüleimet.

Àltalános iskola utolsó ~1,5 évében lelkileg terrorizáltak. Odáig fajultak a dolgok, hogy akkoriban, egyik délután begyógyszereztem magam...Ez után nem sokkal jöttem össze az akkori barátommal, akivel majdnem 2 èvig voltam együtt. Vert, kiabált velem, bántott.

Gimi alatt viszonylag normalizálódott a helyzet (tény, hogy 1-2 tanár rontott a helyzeten), viszont a családi légkör megváltozott az anyagiak hatására. Hitelek, adósságok. Apámat e miatt mégjobban utálják a nagyszüleim. Ők segítettek / segítenek rajtunk.

3 évvel ezelőtt elveszítettem a legjobb barátomat. Meghalt, amit még a mai napig nehezen tudok felfogni.

2 éve megismertem egy srácot, aki tényeg 'álom pár' lenne. Most volt 1 éve, hogy kórházba került. Januárban lesz 1 éve, hogy meghalt (rákos volt). Nagyon megrázó volt látni őt a kórházban, és a temetésén lenni.

A két 'legjobb barátnőm' fakèpnél hagyott...

Apám miatt most már nekem is banki, önkormányzati - és még sorolhatnám - ügyeim vannak.

Apàm felelőtlen, nem akar dolgozni, itthon fekszik. Semmi baja sincs, csupán nem akarja felfogni, hogy dolgoznia kellene. Anya betegen, gyógyszerek mellett dolgozik úgy, hogy a fizetése 53%-át lefogják. Apámnak már nem tudok hinni. Ultimátumot adtam neki...

Ezek ellenére igyekszem tartani magam, nem elkeseredni. Tény, hogy voltam nagyon depressziós, viszont úgy érzem, a fentiek hatására megerősödtem. Nem véletlenül kellett / kell ezekkel a helyzetekkel megküzdeni. Nem járok el inni, bulizni, drogozni, mint a velem korúak. Nem szexelel fűvel-fával...

Mennyire normális ez a helyzet? Mással is történtek hasonlók?

19L