Ha vki olyan fog velem kezet, akit nagyon tisztelek (egy neves professzor), hogy fogjak vele kezet?

Mert am ki az, aki kézfogás helyett pacsit ad? Most komolyan... :DDD

Egyébként ha a tenyeremet tartom felfelé, h az ő ráboruló keze felülről lehessen az én kezemnek, az nem inkább a behódolás jele? Én tiszteletet szeretnék kifejezni, de nem megalázkodást...

Azt, h egyenrangúnak tartok vkit magammal, és nyilván visszafelé, magamat is vele (tehát h én tisztelem őt, de nem behódolok, hanem azért mégiscsak viszont-tiszteletet is várok el), azt akkor azzal fejezem ki, ha totál függőlegesen tartom a kezem, és így se nem alulról, se nem felülről az ő kezének (h se behódolás, se lenézés ne legyen benne)?

Amit igazából ki szeretnék fejezni, az az, h nagyon tisztelem őt azért, amit elért (tudományosan és emberileg is), és megtiszteltetésnek veszem a helyzetet, h találkozhatok vele, bla-bla. De ugyanakkor azt azért nem, h egy kis senki vagyok hozzá képest... Hanem viszont-tiszteletet is várok el; mert az, h ő egyfajta példakép nekem, azt is jelenti, h olyan idős koromra szeretném, ha nekem is lennének olyan eredményeim - tehát nem vagyok feltétlenül kevesebb, rosszabb, tehetségtelenebb... Csak nekem diák létemre még nyilván nem volt annyi IDŐM elérni olyan sokmindent, mint neki. xD

A kulcsszó az egyenrangű tisztelet. Amikor hasonlóan értékes emberek tisztelik a másikat és az ő eredményeit, anélkül, h ezzel ő magát kevesebbre tartaná, vagy h kevesebbé válna azáltal, h a másik érdemeit képes elismerni. (Ez sokkal mélyebb és értékesebb lehet, mint a behódoló típusú tisztelet...) Ezt szeretném kifejezni.