Titeket nem idegesít mikor a szüleitek szürcsölik a levest?

Szerinted olyan alapvető dolog, hogy a szülők szürcsölik a levest, hogy erről fel raktál egy kérdést, mintha ez lenne az általános, megszokott?

Szintúgy csak azt tudom válaszolni, hogy nem, nem idegesít, mert nem szürcsölnek.

de, nagyon. Amikor ennék, és azt hallgatom, hogy ütemesen "szürcs-szürcs" olyankor álltalában abbahagyom a kajálást.

Egyik családtagom még cuppog is hozzá. Fogja a csontot, és módszeresen cuppog rajta, utána az ujját nyalogatja, és még hangosabban cuppog... olyankor mondom neki, hogy hagyja abba, mert marhára idegesítő... és utána elkezd lovagolni a témán, és "vicceskedik". Ha felállok az asztaltól meg megsértődnek, mert igénybe veszi a szellemi képességeiket, hogy ne cuppogjanak, és szürcsöljenek.

Mint a fogyatékosok :D Ezért nem is eszem, csak a szobámban, egyedül, többnyire.

Sőt, barátom családjában ugyanez megy :D

Az anyja kikészíti a mogyorót, és rágcsát az asztalra, mert úgy mutatós... erre jönnek a vendégek, és 4-5 negyven éves figura beszélgetés közben rágcsálja a mogyorót. Mert anélkül nem lehet beszélgetni, hogy ne legyen tele a szájuk...

Utána az ebéd még hangosabban telik. Ez kb úgy néz ki hogy mi ketten megkövülten ülünk az asztalnál, miközben a szélrózsa minden irányából változatos frekvenciákban érkeznek a szürcsölések.

Hát, kettőt találhatsz, hogy kik kerülnek górcső alá...

Komoly önuralmat kíván, hogy a villa ne tévedjen el a kezemből, míg két falat kaját nehezen magambapaszírozok, elvégre mégis illetlen dolog lenne valakinek a hátába állítani. :*