Senkibe se lehet már megbízni?

SOSEM lehetett SENKIBEN sem bízni!

Sem most, sem 5 ezer éve, vagy 7 millió éve. Csak és kizárólag magadban hihetsz. Mivelhogy nem tudod, hogy mire gondol más.

Igaza van az előttem szólónak. Ez mindig így volt, és valószínűleg örökre így marad. A felnőtté válás egy fontos állomása, hogy erre rájöjj sajnos.

A megoldás: a legközelebbi családtagjaidat leszámítva SOHA SENKINEK ne mondj el olyasmit, amit nem örülnél, ha továbbadna. Így elkerülhetőek a kellemetlen helyzetek.

Az emberek nagy része ilyen ehhez hozzá kell szokni.

Én már rég rájöttem, hogy fontos dolgokat nem mondok el, nem véleményezek csak ha megkérnek.

A munkahelyemen a beszélgetés vagy felszínes, vagy vicces, vagy szakmai, de nem tárulkozok ki és nem megyek bele mások ügyeibe.

Ha véleményem van egy fontos dologról akkor azt összeszedetten, érthetően, határozottan elmondom és nyitott vagyok mások véleményére is. És nem sértegetek. Csak diplomatikusan, semlegesen, pártatlanul, nem érzelmektől túlfűtve.

Az emberek olyan ganék tudnak lenni csak a legjobb barátaidban és a családodban bízhatsz. Ha jóban vagy velük ugye...

Az előző munkahelyemen ért egy elég nagy csalódás:

tényleg nem sok vizet zavartam, mindenkivel jól kijöttem jó volt a hangulat.

Aztán, amikor visszajöttem a szabiról akkor valaki megmondta, milyen ocsmányul kibeszéltek a hátam mögött. És nem ostoba, huszonéves csitri csajokról van szó hanem felnőtt emberekről pasikról is.

Az egyik öreg munkatársamnak mindig ugyanaz volt a témája:

Miért ilyen szemetek az emberek /?/ és, hogy nem kell senkit sem bántani és, hogy ő életében mennyit dolgozott és pfuj ezek a mai fiatalok. stb.

A másik a szex meg a nők.

Na. Ehhez képest szinte mindenkit lefikázott a háta mögött.

Nem is értem de nem is érdekelt valahol tudtam, mi a pálya de akkor is pofán vertem volna legszívesebben soha nem ártottam neki, nem bántottam sőt egy csomó mindenben szívesen segítettem.

Ma már nagyon távolság tartó vagyok alaposan átgondolom ha kinyitom a számat.

Inkább fogd vissza magad és ne foglalkozz másokkal. Ne keveredj más dolgába és nem kell mindent megvitatni pláne nem a magánügyeidet.

Dehogyisnem, biztos van olyan, aki nem adja tovább, amit tőled hall, csak ehhez egy bizonyos emberismeret szükséges.

Én is ilyen voltam fiatal lányként, azt hittem, mindenki olyan, mint én.

Bennem bárki megbízhatott, ha azt mondta, hogy bizalmas, amit elmond, én mindig úgy kezeltem.

Amit pedig én elmondtam bizalmasan, azt mindig kijátszották ellenem.

Volt, amikor a munkahelyemet vesztettem el, mert olyan embernek beszéltem a munkahely hiányosságairól, aki tovább adta a főnöknek.

Lejárt a próbaidő és nem hosszabbították meg a munkaviszonyomat.

Tudod, irigyek az emberek. Mint ahogy az előző válaszoló írja, ez mindig is így volt.

Ezt csak úgy tudod kivédeni, ha nem bízol meg mindenkiben, bizonyos távolságot tartasz addig, amíg meg nem ismered jobban.

Anyukám azt tanította, hogy csakis magamban bízzak, mert én vagyok az egyetlen ember, akinek a legfontosabb vagyok a világon.

Lehet benne valami, mert még ő maga is kijátszotta többször ellenem, amiket elmondtam neki.

De vannak azért emberek, akikben meg lehet bízni, csak nagyon körültekintően kell eljárni, mielőtt valakit megajándékozol a bizalmaddal.