Vétkesek közt cinkos, aki néma?

Egyetértek ezzel az idézettel.

Bár, néha nehéz tartani.

Pl. egy osztályban, vegyük alapul ezt a példát.

Eléggé kemény suliba jártam renegeteg hátrányos helyzetű osztálytárssal.

Egyszer balhéztak, jött a kérdőre vonás... Én csicseregtem a vlós, igaz történetet és mivel alapvetően én jó tanuló voltam, hittek nekem. Osztálytársaim az igazgatóin vesztegeltek két tanítási órán is.

Vissza értek, akkor beszólogattak nekem.

Ám, egy napon fordult a kocka...

Én követtem el egy eléggé húzós balhét...

Jött a kérdőre vonás. Ugyan ezek a srácok feltették akezüket, hogy ők voltak (pedig ők csak ötletet adtak adologra, az elkövető én voltam)

Elvitték őket az igazgatóiba ismét. Mikor szóltam, hogy engem is vigyenek, mert én voltam a bűnbak, akkor nem hitték el, meg vállon veregettek, hogy ejnye - bejnye.

Tehát... Érdekes mondás ez és a való életben bizony nehéz határvonalat húzni, hogy mikor segít, ha cinkos és néma marad, vagy mikor árt ugyan ezen cselekedetével...

Egyetértek.

Az jut eszembe róla, amikor pl. egy osztályban van egy ember, akit majdnem mindenki szivat. Minden különösebb ok nélkül, nálunk ezzel a lánnyal az összes "baj" az volt, hogy kövér volt. Ezért szinte mindenki szivatta: kivéve engem és még két srácot, mi jól elvoltunk magunkban, sajnáltuk őt, nem volt vele semmi bajunk, nem is szivattuk. Később beláttam, hogy mégis cinkosok voltunk a szivatásban, mert ki kellett volna állnunk mellette.