A panelben élők tényleg olyan megsértődősek, és kisebbségi komplexusosak?

Előre írnám,hogy én is laktam panelben,nem is egyszer,jó hogy nem sokat,de nem volt rossz,jó stabil,összkomfortos,minden közel van,stb.

Összejöttem egy gyerekkori szerelmemmel 25 év után,aki,és a családja,szülei,testvérei mind panellakók Budapesten.

Szép kapcsolat indult,de sajna ne tudtam kijönni ezzel a családdal.Én szeretem a munkámat,jókedvű,kultúrált ember vagyok,van egy kisházam a Balcsin,van kocsim,szeretem a természetet,kirándulni,stb.Nagyon szeretem a Barátnőmet,tiszta szívből,tehát tök tuti lenne minden,és olyan szépen lehetne élnünk,de nekik semmi nem jó,nekik nem felelek meg,mindenféle hülyeséget kitalálnak rám.Akármiben szeretnék segíteni,nem fogadják el,azt mondjk,hogy én rafkózok,és ez csak trükk,aztán majd felhánytorgatom,meg ilyenek.Én úgy látom,és az egyik kollegám is ilyen cipőben jár,hogy tele vannak kisebbségi komplexussal,azt hiszik,hogy őket mások lenézik,félnek,mindenben csak a rosszat látják.Nincsenek céljaik,meg ilyenek,és mindenki mást,aki nem úgy gondolkozik,mint ők,kiutálják a maguk környezetéből.

Nem értem ezt,vagy csak ez a bizonyos Család lehet ilyen?Főleg az öregék ilyenek,ülnek egész kib.szott nap a lakásban,és csak a cigaretta megy,meg a nótatévé,és szétvitatkozzák magukat,meg unatkoznak.És a lányuknak is azt beszélik be,hogy én egy beteg ember vagyok,álomvilágban élek,meg el kell mennem pszichológushoz,ha pl.azt tervezem,hogy menjünk el közösen nyaralni hozzánk a balatoni házba.

Megjegyezném,hogy biztos nem minden panellakó ugyanolyan,és senkit sem akarok megbántani,hiszen én sem vagyok egy nagy valaki,de kíváncsi lennék,másnak mi a véleménye...?

44F