Ez nem volt bunkóság tőlem?

Most este egy nyolc óra fele felszálltam a metróra ahol egy tinilány is ült. Már két megállót is utaztuk, semmi nem volt. Aztán a lány egyszer csak előveszi a telefonját és max hangerőn (fülhallgató nélkül) elkezd valami nyáladzós zenét hallgatni. Először szépen rászólok hogy Légyszíves kapcsolja ki a zenét vagy hallgassa fülhallgatóval. Erre ő azt válaszolja hogy nincs itt fülhallgatója, kikapcsolni meg nem akarja. Érre még egyszer szépen megkérem hogy Légyszíves kapcsold ki mert zavarod ezzel a többi utast (le lehetett olvasni a többi utas arcáról hogy zavarja őket is), majd otthon hallgatod tovább. Erre ő elkezdi: mit érdekel engem hogy zavar, hallgatni akarom. Itt már kezdett fölmenni az agyvizem és nagyobb hangnemmel mondom neki hogy kapcsold ki a zenét. Erre ő egy egyszerű Nemet mondott. Na itt már ütni,verni tudtam volna és még nagyobb hangnemmel mondom hogy Kapcsold ki azt a kib****tt telefont. Nem reagált semmit. Erre kikaptam a kezéből a telefon, leállítottam a zenét, kikapcsoltam a telefont (hogy ne legyen olyan egyszerű visszakapcsolni a zenét) és visszaadtam a kezébe a telefont. Ő meg elkezdi hogy milyen bunkó vagyok, hogy lehet ilyen egy ember. Aztán inkább a következő megállónál kiszálltam és átmentem egy másik kocsiba mert már nagyon leadtam volna neki egy pofont. Szerintetek az hogy így kikaptam a kezéből a telefont nagyon nagy bunkóság volt?

20/F