Magyarországon miért nem köszönnek a buszsofőrnek?

Hermann = valószínűleg már beszélgettek, onnan tudja a nevét, nem?

Ha ismerem a sofőrt, akkor én is köszönök neki, szóval nem jó a példád.

másrészt, ebben a tömeg- köz-löködésben, amiben nap mint nap nyomorgunk, nem sok esély van bratyizni meg köszöngetni a sofőrnek

távolsági más, ott mindenki ismer mindenkit

Budapesten esélytelen kb.

engem is zavar, de nincs sofőröm, aki szállítgasson a munkába, mindennap taxira nincs pénzem, a benzin is drága

ezért buszozok, nem mazochizmusból

>> ...jártam Norvégiában és ott felszállt a buszra egy...

Gondolom, így terjednek a rémhírek is. Valaki mond valamit... Én Norvégiában élek és buszsoför vagyok, már 25 éve. Szabályként elmondható, hogy itt soha senki sem köszön a buszsoförnek. Kivétel talán egy-két bevándorló, aki az elején azt hiszi, hogy úgy kell, mint otthon anno tanították neki... vagyis köszönni illik. De hamar beilleszkedik, azután már ő sem köszön. Az érdekes az, hogy a norvégok máshol se köszönnek, pl. bemennek reggel dolgozni és a saját munkatársainak sem köszönnek. Nem haragudnak egymásra, 8 órán át beszélgetnek is egymással, de köszonni... egyszerűen nem szokás. Nem is tanítják nekik az iskolában, a szüleik sem köszönnek senkinek, a tanáraik sem, a szomszédok se köszönnek egymásnak, noha jóba vannak. Így van: Norvégiában köszönni egyszerűen nem szokás.