Lány létemre iszonyatosan rendetlen vagyok és szó szerint sz@rok a házi munkára. Mit tehetnék, hogy ez változzon?

Fú, én is utálok takarítani, rendet rakni. Anyukám mindig mondta, hogy "lány létedre", na ezt de utáltam :D

Nálam ez akkor változott meg valamennyire, amikor külön költöztem a szüleimtől, akkor elkezdtem magam után elpakolni, meg rendszeresen takarítani. Most sem vagyok egy házitündér, de azért amit kell, azt megcsinálom. Mondjuk volt már olyan, hogy felcsöngetett valaki, én meg pánikszerűen bevágtam a cuccokat az ágyneműtartóba mialatt felért :D

Az egyetlen hely, ahol mindig rend van, az a konyha. Ennek szerintem az az oka, hogy ott mindennek van valami rendeltetése, ott mindent a helyére lehet tenni.

Rengeteg ember utál pakolni, takarítani, csak azért csinálja, mert zavarja a kosz, kupi. Ha téged nem zavar, akkor nem igen fog változni.

De talán ez segít: dobd ki a felesleges cuccokat, könyörtelenül, és a maradékoknak találj helyet a szobádban, lakásban. Mindennek legyen helye! Ha kell, fényképezd le, hogy mi-hol van. És a lényeg: mindig mindent ugyanoda pakolj vissza. Ahogy nem használsz valamit, rögtön tedd a helyére. Ez nagyon egyszerű, ha nem vagy tele kacatokkal.

Remélem tudtam segíteni, bár pont az ellentéted vagyok! :D Addig nem tudok nyugodtan leülni a seggemre, amíg nincs minden a helyén, plusz allergiás vagyok a porra, szóval naponta takarítok. :D

Esetleg ne szekrényekbe rakd a cuccod, hanem polcokra, valahogy rendszerezve/rendezetten. Így is elöl van minden, csak nem a földön, ágyon, ilyesmi.

Nekem mindenki azt mondta, hogy nem rendet kell rakni, hanem magát az állapotot kéne fenntartani. A férjem az együttélésünk elején még próbálkozott, hogy hát mindig csak egy kicsit csináljak, akkor szép rend lesz, hát sajnos ezzel sem tudok egyetérteni, mert csak egy kis söprés, egy kis ez egy kis az, és konkrétan az egész napom elmegy a "szintentartással"

Gyűlölöm a házimunkát, gyűlölök takarítani, mosogatni, meg ezeket. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy mivel nőnemű lettem, eleve elrendeltetett, hogy ezeket a dolgokat nekem kell csinálnom. Mert hiába segít a férjem, az csak segítség.

akkor fiú létemre csak én vagyok 1edül rendszerető ?

minden csak elhatározás kérdése :D

Hát Kedves Kérdező...mi már csak ilyenek maradunk! :D

Én a Párommal élek, hála égnek nálunk e téren Ő a NŐ :D Takarít, pakol (néha utánam is...), mindent, amit elvben egy nőnek kellene. Én meg besegítek. Ha meg kitakarítok, akkor dícsér, hogy lusta létemre milyen ügyes voltam... :D

Amúgy IGEN, a nagy baj, hogy tele vagyunk kacatokkal, ami gyerek/fiatal koromból maradt. (Itt éltem 4 éves koromtól, ahol most élünk.)

Hosszú lenne kikacat-talanítani...

Azért mióta együtt élünk sok zsák lekerült a pincébe...szóval javuló tendenciát mutatok! :)

24N