Miért utálom ennyire 'nő' társaimat? Normális vagyok?

18 éves lány vagyok. Nem voltam sosem igazán lányos (az elmúlt jó egy évben kezdtem el komolyabban foglalkozni a 'csajos' dolgokkal, ruhákkal, sminkekkel. Sosem öltöztem annyira fiúsan, gondolom értitek, mire gondolok, csajosan öltöztem, de nem vittem túlzásba, bár mondjuk most sem). Kisebb koromban vonatokkal játszottam, a Barbie babáimnak levágtam a haját, és a 'terepjárójával' játszottam.

12-15-6 éves korom között rock és metál zenét hallgattam, bakancs, szegecsek, fekete haj, láncok stb. Leginkább fiúkkal barátkoztam, vagy hasonló lányokkal. 1-1,5 éve 'lecsengett' a 'rocker korszakom'. Leginkább az informatika érdekel, ami nem igazán 'női szakma'.

Tavaly 'belecsöppentem' egy helyi rádióba. Ott is szinte egyből csak a férfiakkal találtam meg a közös hangot, a nőktől felállt a hátamon a szőr. Akárhányszor fel kellett mennem a rádióba, a recepciós csaj húzgálta rám a száját (ok nélkül nem járkáltam fel), bunkó volt, pedig nem ártottam neki. A másik véglet, hogy egy nő akárhányszor meglát ott, vagy a városban, 32 fogas vigyorral köszön, túlontúl kedves, szinte már csöpögősen kedves. Szóval a mai napig ott is csak a férfiakkal vagyok (rendezvények, stb), és ők segítettek szinte mindenben.

Múlt hónapban 6 napig voltam a hegyekben egy hívő csoporttal (12-21 éves korig voltak fiatalok, 6 fiú, 4 lány). Már az első napon 'összetűzésbe' keveredtem a lányokkal. Egy 12 éves csajnak kellett mosogatnia, teljesen habosan tette a csöpögtetőre a tányérokat, evőeszközöket, és mellesleg már az is felhúzott, ahogy túlartikulálva megszólal, és a s_ggemben volt. Szólt egy felnőtt nekünk lányoknak, hogy rosszul van elmosogatva. Forgattam a szemem, és mondtam, hogy X mosogatott el. Aztán hátba támadott egy csaj, hogy fogjam vissza magamat, mert kicsi, stb (értem, hogy kicsi, ellehet normálisan is mondani, nem kell lekezelően mondani). Ráadásul a letolós csaj a barátnőjével jött és a frász rám jött már akkor, amikor a két csajt együtt láttam. Egész nap csak susmotolnak, egymás hátsójában vannak, mindent együtt csinálnak, és kellemetlenül éreztem magam, amikor a szobában ketten susotoltak, és kellett valami a szobából.

Tudom, hogy néha elég nyers a modorom, és akaratlanul is grimaszolok, forgatom a szemem. Gondolok itt arra, hogy egyik lány osztálytársammal véletlenül összefutottam a városban, megállt, és iszonyúan mű vigyorral (már vicsorgással) felém hajolt, hogy megpusziljon (sosem csinált ilyet velem), és ennyit tudtam csak mondani: ez meg mi a f@szom volt?!

A fiúkkal/férfiakkal egyáltalán nincs ilyen problémám. Azt tapasztalom, látom, hogy sokkal 'erősebb' a barátságuk a fiúknak, mint a lányoknak, kevesebb a hiszti, sértődés, nyavalygás, kényeskedés. Eddig akárhány fiú barátom, haverom volt, még nem vesztünk össze egyszer sem, egy fiú barátom sem párolgott el. Mellesleg nincs 'sértődés' abból, ha mondjuk ha egy helyen vagyok sok fiúval, és mindenki ül, csak én állok, és megszólalok 'de parasztok vagytok, álljon már fel valaki, hadd üljek le', vagy mondjuk a helyemet elfoglalják és ennyit mondok 'húzz már innen a fenébe, ez az én helyem'. Illetve én sem sértődök meg semmi ilyenen, azon sem, ha éppen engem szivatnak nem kicsit, vagy mondjuk a súlyommal 'cikiznek', vagy éppen kártyáznak, játszanak valamit, és éppen nem tudok csatlakozni.

Más is ilyen, vagy valami bajom van? :D