Fiatal felnőttek! Titeket is idegesít, ha letegeznek a tök ismeretlen idősek?

1. Jogos a probléma felvetése, elvégre nem a vadonban élünk, hanem állítólag egy társadalomban.

2. Az ember úgyis állandóan elvárásokkal szembesül, tehát jogos, ha vannak viszontelvárások is az ember részéről.

3. A ma társadalma (és nem csak a fiatalok) egyszerűen képtelenek az emberi tisztelet vagy legalább a partnerként kezelés kifejezésére.

Pár sztori: ma már 40 vagyok és férfi, de sosem felejtem el, amikor egy 60 éves pasas gyerek-felnőtt stílben (egyoldalúan) letegezett, amikor 36 éves voltam és felháborodott, hogy visszategeztem. Márpedig ha felnőtt vagyok és egy idősebb tegez, akkor az TEGEZŐDÉS.

Ez alól kivétel, ha egy idősebb néni vagy bácsi kissrác korom óta ismer, már akkor is idős volt, ott inkább egy kedves és közvetlen dolognak kezelem, ha letegez és eszembe sincs visszategezni. (De ehhez kell egy régi ismeretség és egy személyes nexus.)

Amúgy spec engem a legjobban az zavar, amikor egy üzletben letegez az eladó, én visszategezem (eddig no problem, tegeződéspárti vagyok) aztán legközelebb már nem emlékszik, én sziával lépek be, ő meg ridegen jónapotozik. Én érzem hülyén magam, holott nem is én kezdeményeztem a tegeződést. Én alapból jó napot kívánokkal indítok, de persze a helózásra és is átmegyek tegezősbe.

Nekem kimondottan tetszik az, hoyg vannak olyan népek, ahol 60-70 év alatt mindenki mindenkivel tegeződik, a magázás kimondottan a nagy korkülönbség és a nagyon hivatalos nyelvezet része csupán. A kérdésre visszatérve: az egyoldalú, fölényes "felnőtt-gyerek" típusú letegezést én sem tűröm el.

Belagezapista, nem tapostál sehová, simán csak egy ítélkező ember vagy, aki jól érzi magát attól, ha mások problémájáról eldöntheti, hogy az probléma-e. De tégy, ahogy tetszik, mi nem haragszunk.

Üdv, egy álszent :)

11-es vagyok. Én meg annak örülök, hogy ilyen jó rátát hozott a válaszom :)

Annyival kiegészítem még a mondókámat, hogy igaza van annak, aki azt vallja, hogy ha egységes lenne, akkor nem lennének kínos helyzetek. Az is igaz, hogy a tisztelet és a magázódás nem ugyanaz. Magázva is lehetünk bunkók és agresszívek, magázva is el lehet küldeni valakit még melegebbre és tegezve is tudunk tisztelettudóak lenni.

Pl: volt olyan üzletfelem, aki 70 fölötti volt, amikor én még huszonéves és felajánlotta a tegeződést. Na ilyen esetben nem a "szia" és a "mi van Palikám" stílus megy, hanem "szervusz"-szal köszönünk, és nem Palikámozunk. És lehet tegeződve is tisztelettel beszélni valakivel.

Amúgy most már, hogy 40 elmúltam nem esik már annyira nehezemre a magázódás sem, de régebben frusztrált különösen a korábban említett üzleti példa.

Ma úgy védekezek ellene, hogy eleve magázással indítok, ha tegeznek, visszategezek, ha korábbi alkalom után én tegezek és visszamagáznak, akkor nyíltan, egyenes beszéddel megmondom, hogy elnézést, nem akarok udvariatlan lenni, de a múltkor tegeződtünk. Na ezzel vissza lehet adni a labdát. :)

A "hello" az kortalan köszönés? Lehet, de nem is tetszik.

Én 16 éves koromig csókolommal köszöntem a másik generációnak, aztán áttértem a jó napotra. Ezzel fejeztem ki, hogy nem tartom már magam kislánynak, és hasonlókat várok el másoktól is (elsősorban persze az idegenektől).

Én még most sem szeretem, ha egy gyerekem korabeli "szevaszozik". Én ilyenkor visszaköszönök: "Cső fiam/lányom", és jól megnyomom a hangsúlyt. Aki legközelebb veszi a lapot, az veszi, aki nem veszi, azt pedig úgy veszem én, hogy nem nekem köszönt.

Nem az én dolgom megtanítani az illemre.

Óvodás korában elkezdtem tanítani a gyerekem, hogy melyik korosztálynak hogyan illik köszönni. Tettem rá egy lapáttal, ha az idősebbek azt mondták, hogy nyugodtan sziázza őket. Hát ne sziázza.

Nekem ahhoz, hogy egy "anyám korabelit" tegezzek, sok kell. Elsősorban ugye, hogy Ő felajánlja ezt, amit én megtiszteltetésnek veszek, valamint, hogy kedveljem az illetőt. Ha nem kedvelem, de felajánlotta valamiért a tegeződést, akkor nagyon nehezemre esik, talán mert a magázódással a távolságtartásomat is kifejezem, miszerint nem kívánok egy számomra nem szimpatikus emberrel "baráti-haveri" hangot megütni abban az esetben, ha nem csak köszönni kell neki, hanem beszélgetés is kialakul közöttünk.

Tehát ez emberfüggő is, nem mindegy, kiről van szó.

És még sok minden máson is múlik.