Szerintetek miért kell olyan szomorúra tervezni a temetési szertartást?

Képzeld utolsó válaszoló, ezen már elméláztam párszor. Vagy ennyire hülyének tűnök, hogy eszembe se jutnának ilyen dolgok? Igen, az annyám elvesztése valóban fájna, de tudom, ha meghal, jó helyre kerül. Talán ő az egyetlen ember, akit szeretni tudok még. De magamat már nem akarom siratni. Utoljára kamaszként sírtam a saját problémáimon. Ma már, ha sírok, csak meghatottságtól, és mert elérzékenyülök bizonyos dalokon.

Mert ugye a gyász, temetésen való sírhatnékunk, csak önmagunkról szól és nem a szeretteinkről. Bár, jó annak, aki meg tud úgy könnyebbülni. Én speciel továbbra is azt mondom, hogy a halál egy nagyon jó dolog. Néha irigylem, aki fiatalon távozott el. Vége a fájdalmaknak, aggodalmaknak, sok negatív, felesleges érzéseknek. És hazatalálunk újra. A világban ez az otthontalanság érzése az egyik legszörnyűbb érzés szerintem. Vagy mi ez, állapot. A halállal végre megszűnik minden. Igazi semmitmondó közömbösség vár ránk, pontosan úgy, ahogy a természet viszonyul hozzánk. Nyomorult, gyarló, hitvány életünk egyszer legalább véget ér. Ez csak ünnepelnivaló dolog.

Cheers!

Ő is csak meg akarna már halni. A jó emberek általában fiatalon halnak meg, vagy nagyon ügyesen kinyírják magukat. Mert van bennük tartás, és nem akarnak részt venni ezekben a lélektelen játszmákban, amikben a legtöbben részt vesznek.

Tisztelet a néhány kivételnek akik még emberi módon élnek.