Vannak, akik szeretik, ha utálják őket?

Gondolok itt az összes szándékosan konfliktusokat kirobbantó ún. "kötekedőkre", azokra, akik olyasmiért is szót emelnek, aminek nincs is akkora jelentősége, hogy megérje.

Vagy pl egy eset: (nem szeretek "cigányozni" nem vagyok alapból előítéletes, de sajnos sokszor látom, hogy kik kezdik) szóval van egy tó, ahol határozottan tilos fürödni. Ki van táblázva. Néha levisszük a kutyáinkat, hogy megmártózzanak (ez sem szabályos, de itt most ez irreleváns), mások is fürdetik a kutyát, amikor egy 5-6 tagú, roma származású közösség érkezik a tóhoz és fennhangon beszélik egymás között, hogy "nahá", "míjja, kutyákkaaa kőő fürödnünk?" Én mondjuk jóval korosabb vagyok, mint ők, de csak ketten a párommal, tehát alapvetően kerülöm az ilyen rázós ügyeket, de én nem reagáltam semmit. Mivel nem is direktben szövegeltek bárkivel is, csak úgy fennhangon maguk között. Pár beszaribb kutyás inkább elsomfordált, mi maradtunk és rájuk sem néztünk, de hagytuk a kutyákat fürödni. Aztán mi előbb jöttünk el, mert a kutyák kipancsolták magukat. Az úgymond "kötekedők" végülis nem csináltak semmit, de az indítás az a tipikus beszólogatós provokáló jelleg volt, szinte alig várták, hogy valaki visszaszóljon, hogy aztán arra reagálva agresszorkodhassanak. Csak ráfaragtak, mert egy része elment, másik része meg leszarta őket a társaságnak.

De most őszintén! Ennek mi értelme? Mármint kötekedésnek, a konfliktuskiváltásnak? Annál is inkább, mert ők sem tudhatják, hogy akibe belekötnek, az nem egy Steven Seagal éppen :)