Ez most igénytelenség, vagy nem, mégis melyikünknek van igaza, nem érti meg az álláspontom, miért ilyen?

Megpróbálom röviden összefoglalni. Szóval a barátom azt mondja, hogy a ruhákat hordjuk addig, amíg teljesen a végét járják, vagyis már szakad, már hordhatatlan és a cipőkre is ezt mondja. Na most, én sem vagyok híve a féktelen költekezésnek, de amikor már a cipőm nagyon le van kopva és látom, hogy kezd szakadni, akkor én veszek újat, egy, mert igénytelennek tartom, kettő nem tartom biztonságosnak és voltam már kétszer is úgy,hogy az úton szétszakadt rajtam és mezítláb mentem be egy cipőboltba. Most abból lett a vita, hogy én vettem magamnak egy nem is drága szandált, mert a másik 2 éves szandálom már nagyon a végét járta, az egyik pánt már majdnem félig le volt jőve róla, kopások voltak rajta, szóval nagyon megviseltes volt, erre mutatja a cipőjét, hogy látod, az én cipőm is jön szét itt és ott, 3 éves, miért nem jó neked a több éves cipő, kérdezi tőlem. Erre azt válaszoltam, amit fentebb leírtam, hogy mert már majdnem szakad szét és nem akarok ilyen igénytelen cipőben menni. Meg még hozzátette, hogy az emberek úgysem figyelik másnak a cipőjét. Meg tudtam magamnak ezt a cipőt engedni, nem is volt drága, tehát nem arról van szó, hogy a koszt pénzünkből vettem volna, hanem a saját pénzemből. Most az én igényeim túl nagyok, vagy ő adja lejjebb ennyire az igényeit?