A nem dohányosoknak kéne alkalmazkodniuk a dohányosokhoz, vagy fordítva?

Buszmegállóban már nem lehet rágyújtani. :)

A dohányos alkalmazkodjon a nemdohányoshoz. Az a barátod elég paraszt, ha az arcodba fújja. Egy normális dohányos mindig úgy áll vagy ül, hogy a másikra ne menjen a füst, legalábbis az én párom mindig ügyel erre.

Megértelek maximálisan, nekem is bajom van a tüdőmmel. Volt, hogy vártam a buszt, körém állt egy csomó ember, minden oldalról dőlt a füst. Odébb mentem, hát mindenhol megjelentek. :S

ha problémád van, akkor szólj. Én dohányos vagyok, próbálok nem bunkó lenni, csikket eldobálni és mások arcába pöfékelni. De sajna nagy úr a szenvedélybetegség, úgyhogy néha én is becigizek a lakásba /amúgy teraszon szoktam/.

Most már mindenki cigiellenes, buszmegállóba nem is lehet cigizni. Egyébként ha mégis rágyújt, akkor állj arébb te, elvégre téged zavar. Valószínűleg senkit sem fog érdekelni milyen betegséged van... úgyhogy más nem fog rád vigyázni, saját magadnak kell !

Ha a házban dohányzik valaki akkor azt kizavarom.

Zárt helyiségben alkalmazkodjanak a dohányosok én úgy gondolom. Viszont kint a levegőn én alkalmazkodom, ha nincs velem a babám, mert ha ő ott van akkor nem hagyom szó nélkül.

szerintem mindenkinek...Nyílt térben egy vadidegen dohányosnak honnan kéne tudni,h neked ilyen problémád van(emellett én pl. mindig oldalra álltam,ha cigiztem),viszont az elég paraszt,aki direkt az arcodba fújja a füstöt...

Egyébként én akkor sem akadok ki,ha gyerekkel vagyok és rágyújt valaki,arrébb állunk...Ilyen egyszerű,most mit stresszeljem magam,kinek lesz az jobb?puffoghatnék,de minek,ha én magam is meg tudom oldani a problémát mindenféle konfliktus nélkül.

Én pl. szerintem kulturált dohányos vagyok. Ha nemdohányossal vagyok, akkor mindig megkérdezem, hogy zavarja-e, ha rágyújtok mellette. Ha zavarja, kibírom azt az időt, amíg vele vagyok. Ha nem zavarja, akkor sem fújom az arcába, mert az bunkóság. Általában nem dobom el a csikket, csak ha semerre nincs egy kuka sem. Lakásban sosem dohányzok, annak ellenére, hogy mindenki dohányzik itthon. Baráti társaságról nincs tapasztalatom, mert a barátaim 95%-a dohányzik. Kisgyerek meg terhes nő mellett sem gyújtok rá, ha séta közben érnek mellénk, akkor addig nem szívok bele.

Tehát én dohányosként alkalmazkodok, mert emlékszem arra, milyen volt nemdohányosnak lenni. :)