Mennyire bunkóság találkozót megbeszélni valakivel, aztán nem elmenni anélkül hogy lemondanád?

A legnyobb bunkóság!!!

Még ezt akérdést feltenni is nagy bunkóság volt.

Inkább visszakérdeznék: Biztos, hogy olyan embereket szeretnél az életedbe, akik arra sem méltatnak, hogy lemondjanak egy találkozót?

A magam részéről inkább olyanokat szeretnék az életemben, akik tisztelnek, szeretnek, becsülnek és akiknek ezt magam is viszonzom.:)

Mennyiség-minőség témakör: inkább legyenek kevesebben, de azokért akár a tűzbe is és viszont.:)

Viszonylag kevés az esélye, hogy valami HALASZTHATATLAN közbejöjjön miközben ÉPP LEMERÜLT a mobil és épp nincs se net se közös ismerős a közelben. Azt már nem is mondom hogy kérni egy mobilt bárkitől, mert ahhoz tudni kéne fejből a várakozó személy számát... az meg manapság nagy elvárás. :)

Szóval na... előfordulhat, hogy jogos a várakoztatás de... ne legyünk naívak. :)

"nem mindig értem miért reagálnak le bizonyos dolgokat úgy ahogy."

Ez pedig most elég egyszerű: Aki egy találkozóra nem bír elmenni, az valszeg ha fizetni/segíteni kellene, 10x annyira nem akar, tehát bármi komoly dolog van, távoltartod magadtól. Akkor meg előbb utóbb úgyis rájösz, hogy ez a kapcsolat neked felesleges teher.

utolsó, én értem, hogy érti.

"a már ott vagyok, elmegyek vásárolgatni... "

Apukám is ilyen, hogy ha már ott van, akkor már megpróbál értelmes dolgot kihozni belőle. De azért dühöng magában. A legtöbb ember viszont nem ilyen flexibilis. Én se. Azért, mert nem biztos, hogy annyi pénz van nálam, hogy elmenjek vásárolgatni olyasmit, ami tényleg megéri, ilyen baromságokat meg nem akarok venni, amire csak kidobjuk a pénzt. Meg én pl. Budapest közelében lakom, de ez nincs mindenkivel így, nem minden városban van ott minden egy helyen, hogy akkor elmegyek máshova... Vagy pl. én sokat jártam fel Budapestre már általános iskolás koromban, mert ott volt a suli. Olyankor néha zavart, hogy egyes dolgokhoz az osztálytársaim úgy álltak hozzá, mint ha én is pesti lennék. Most pl. nem akarták elmagyarázni, hol van az osztálytalálkozónak kinézett étterem, mert hogy lehet, hogy nem tudom, nekik evidens, nem esik le nekik, hogy nem arra lakom, és gimibe másik városba járok. Vagy amikor elmesélik, hogy menjek valahova, és megdöbbennek, hogy nem tudom, egyik utca hol van. De ehhez ne iylen belvárost képzelj el, hanem kis külvárosi részeket, szóval annak nevezetes utca, aki ott él, ott nőtt fel, stb., és abba sem gondolnak bele, hogy nekem oda be kell buszoznom.

Vagy például nekem gerincferdülésem és más csontproblémáim vannak. A lábam (sarkam, talpam, térdam, stb.) már 1 óra folyamatos járás után annyira sajog, hogy alig tudok menni. Ez osztálykirándulásokon, múzeumlátogatásokon, stb. rendszeresen problémát okoz. És a gimibe is, egy közeli városba járok, de nemközvetlen járat van, hanem HÉV és volánbusz, valamint a saját városomban, és ott is sétálok még. Egy barátnőm, aki ott lakik a sulinál, kérte, menjek be hozzá valamiért, és mikor mondtam neki, hogy nem akarok, mert nekem fárasztó, azt a választ kaptam, hogy "jaj az a 10 perc". Ebből két dolog jött le: hogy nem figyel rám, mert nekem beérnem oda 1 óra, ha lekésem a buszt, 1 óra 10 perc (a busz és a HÉV menetrend miért is lenne összehangolva, pont akkor megy el egyik, mikor lelépsz a másikról...), a másik meg, hogy arra sem figyel, és nem látja be, mennyire fájdalmas ez nekem szó szerint. 18 éves vagyok, tudom, kevesen hiszik el nekem, olyan ízületi és csontfájdalmaim vannak, amiket a korosztályom nem ismer, de érdekes, az értelmesebbje mégis felfogja. Ráadásul barátnőmnél nem álltunk volna meg, mentünk volna tovább be Pestre... Ezt csak azért meséltem el, aminek látszólag semmi köze a témához, mert ha pl. ezek után várt volna bent minket valaki, aki nem jön el, k..va dühös lettem volna, mert nem tudja, nekem mekkora erőfeszítés bemenni. Azon kívül pénz (én ugyan ingyen utazom, de nem mindenki). Néha megkérem szüleimet (épp a fent említett problémák miatt), hogy vigyenek el X helyre, ha azt mondom, az illető nem jött el, és akkor esetleg vigyenek is haza, vagy ne vigyenek haza, de mondjuk alapvetően, hogy mennyit ért akkor a segítségük... az ő napjuk is kárba megy. Jó, nem a napjuk, de egy része.

Azon kívül, nem tudhatod, ki mit mondott le miattad. Attól, hogy nem mondja, még lehet.